Hetven esztendő telt el 1956 ősze óta. Hetven év – egy emberöltőnél is hosszabb idő. Mégis vannak pillanatok a történelemben, amelyek nem távolodnak el tőlünk az évek múlásával. Velünk maradnak az emlékezetben, a kimondott és elhallgatott történetekben, a versek soraiban, a naplók lapjain, a családok továbbadott emlékeiben. 1956 ilyen pillanat.
A Várkert irodalom őszi évadnyitó estjén, az 1956-os forradalom 70. évfordulóján, azt keressük, hogyan él tovább 1956 emlékezete az irodalomban és a személyes történetekben. Kik voltak azok a hétköznapi emberek, akiket magával ragadott a forradalom lendülete? Mi volt az a vágy és akarat, amely fiatalokat és idősebbeket egyaránt arra késztetett, hogy kiálljanak magukért és a szabadságukért? És mit jelent számunkra 1956 hetven év távlatából?
A forradalom számos költőt és írót ihletett meg. Az esten felolvasószínházi részletek segítségével idézzük fel műveiket, hogy ne pusztán történelmi eseményekre emlékezzünk, hanem közelebb kerüljünk azokhoz az emberekhez is, akik átélték 1956 napjait. A történelem dátumokat és eseményeket őriz, az irodalom pedig emberi hangokat.
Vendégünk az idén 80 éves Spiró György, aki tízéves gyerekként élte át a forradalmat, és akinek több művében is – köztük a Tavaszi tárlat című regényében – visszatérnek az októberi események. Ungváry Krisztián történész segítségével pedig azt vizsgáljuk, hogyan értelmezhető 1956: felkelésként, forradalomként vagy háborúként, és mi történt az emberekkel az októberi eseményeket követően.
Az est végén dedikálásra is lesz lehetőség.
Vendégek:
Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész
Ungváry Krisztián történész, egyetemi oktató, az MTA doktora
Szamosi Zsófia Jászai Mari-díjas színművész
Máté Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező
Házigazda, szerkesztő: Juhász Anna Prima-díjas irodalmár
A cím Karinthy Ferenc 1956-os budapesti élményeiről szóló prózai írásából származó idézet. A szöveg 1956. október 29-én hangzott el a Magyar Rádió irodalmi műsorában.
