Szerelem, krimi, polémia és lánctalpasok is szerepelnek egy elképzelt jövőben Budapesten, Térey János A Legkisebb Jégkorszak című regényében. A mű zenés átiratát Klem Viktor álmodja színpadra a Várkert Bazárban. A színész-rendezővel és Harmath Artemisszel, az író özvegyével, irodalomtörténésszel a közös munkáról, jövőbe látásról, megtorpant generációról, bonyolult párkapcsolatokról beszélgettünk.
Mi a különbség a regény és a színdarab között?
Klem Viktor (K.V.) A verses regény egy 600 oldalas mű, sokféle réteggel és üzenettel, a darab a férfi-nő játékot, az emberi játszmákat helyezi fókuszba. Izgalmas, hogy a történetben egy kataklizma alakítja a cselekményt, ez a rendkívüli helyzet pedig rányomja a bélyegét az emberek kapcsolataira, reakcióira.
Harmath Artemisz (H.A.) A Térey-szövegek mindig többdimenziósak. A regény színpadi változatát Viktor Kovács Krisztina dramaturggal közösen készítette. Ahogy Viktor is mondta, ez a verzió a kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, így új megvilágításba kerül az eredeti szöveg.
Fel tudod idézni, hogy született A Legkisebb Jégkorszak?
H.A. Amikor írta János, két kisbabánk volt. Ajánlottam, hogy legyen jó, ha már a gyerekek rám maradtak (nevet). Mint minden írásában, ebben is szerepelnek életrajzi elemek: a különböző karakterek tulajdonságai között vannak olyanok, amiket családtagok ihlettek. Közös tárgyaink, elhangzott mondataink, együtt megélt helyzetek is szerepelnek benne. De a valóságban persze nem jöttek a lánctalpasok, amikor szültem. A regényben az izlandi vulkánok és az Etna egyidejű kitörése bocsát jégkorszakot Európára, ebben a klímakatasztrófában kell a harckocsik segítsége.
A szereplők hangulata és helyzetei emlékeztetnek a Covid alatt átéltekre…
H.A. Amikor olvastam a járvány idején, úgy éreztem, mintha János beszélgetne velem. Ez egyébként jellemző volt rá, hogy megjósolt a műveiben jövőbeni eseményeket. A regény vaddisznós jelenete később megtörtént velem, a Svábhegyen sétáltam, amikor bekerítettek.
A szerző és a rendező üzenete ugyanaz lesz?
K.V. A regény számomra azt üzeni, ’ember tervez, Isten végez’. Ez a változat és a rendezés majd remélhetőleg rávilágít arra, hogy a bombasztikus érzelmek kevésbé tartósak, a szeretet alapú kapcsolatoknak van túlélő tartaléka. Érdekes, hogy egy válsághelyzetben ki hogyan rendezi a viszonyait, kiderül milyen emberek vagyunk. Nagyon közel áll a szívemhez Térey-munkássága, ez a regény pedig a kedvencem, századjára is szívesen olvasom. Jánosnak fantasztikus humora és hatalmas tudása volt. A regénybe a meteorológiai, a helytörténeti, a művészeti és a szociológiai ismereteit is beleszőtte. Anno a barátnőmnek sorozatnézés helyett felolvastam esténként. Azóta egy hangoskönyv is készült belőle, és azt is eldöntöttem, hogy szeretném színpadra álmodni.
Tudtad, hogy Kovács Krisztina korábban már dolgozott a színpadi változaton?
K.V. Azt nem, de ismertem őt, ezért tudtam, hogy hozzáértően kezeli a Térey szövegeket. Amikor először találkoztunk, akkor a Radnóti Színház dramaturgja volt, ahol óriási sikerrel játszották az Asztalizenét, én akkor végzős voltam. Később a Protokollból közösen írtak színdarabot Jánossal. A Legkisebb Jégkorszak kétszereplős koncepciója már megvolt a fejemben, amikor megkerestem Krisztát, aki profin nyúlt vissza az eredeti regényhez, a történet új rétegeit bontotta ki, és zseniális színpadi mű született. Az olvasópróbán azt éreztem, ’Úristen, de jó újra hallani!’.
H.A. Az átirat első verziója már évekkel ezelőtt megszületett, abból felolvasószínház volt Pécsett. Nagyon sok szereplője volt, szinte lehetetlen lett volna bemutatni. Azóta vártam, hogy valaki felfedezze, kiaknázatlan kincs volt. Ragaszkodtam Krisztához, mert sokat dolgozott Jánossal, benne élt a szövegeiben, rengeteg csatát megvívtak közösen. A profizmusa garancia arra, hogy olyasmi születik, amit János is támogatna. Nagy öröm, hogy a Várkert Bazárban végre életre kelhet.
Az olvasópróbán elhangzottak zenerészletek. Fontos lesz a muzsika?
K.V. Feltétlenül. A szöveg nyelvezetét is átszövi a zene. János írásai mindig borotvaélen táncolnak, jár az ember agya, hogy most paródiát olvas, vagy véresen komoly. A szöveg hol együttérző, hol ironikus, és sokszor eldönthetetlen, hogy éppen melyik is, a zenei feldolgozással rá lehet erősíteni erre a kétélűségre. Nagyon szeretem azokat a színházi előadásokat, amelyek elég sűrűek azok, hogy a színészek sokféle műfaj között vándorolva játsszanak: muzsikáljanak, énekejelnek vagy táncoljanak.
H.A. Egyetértek, abszolút illenek a zenék a szöveghez. János oda is írt zenével kapcsolatos instrukciókat a lapszélre. Gyakran fejtette ki, hogy milyen hangulatot képzel el egy-egy jelenethez, hogy morbidabb dolgot ne mondjak, a saját temetésének is megtervezte a zenéjét.
Viktor rendezed és főszereplője is leszel az előadásnak. Melyik a nehezebb?
K.V. Mindegyik izgalmas kihívás, de egy elkötelezett színész minden egyes munkájában hozzáteszi a maga ’rendezését’ is. Szerintem azokban a színházak születnek különleges előadások, ahol a színészek nem úgy működnek, mint a sakkbábuk, hanem a csapat minden tagja részt vesz az alkotómunkában, így a premieren mindenki azt érzi, hogy ami szültetett az az övé is. Ahol létrejön a partnerség, ott elkezd ordítani a színpadról vagy a vászonról, hogy ebben mindenki benne van, mindenkinek megéri.
Kiket szólít meg az előadás?
K.V. A regénynek és magának a szerzőnek is van egy rajongóköre, rájuk biztosan számítunk. A tartalmas előadásra vágyó színházrajongókat is érdekelni fogja. A regény helyszíne Budapest, szereplői olyanok, akik itt élnek, így minden fővárosi néző azt érezheti majd, hogy ez a darab kicsit hozzá szól.
H.A. Több nemzedék is érzékenyen reagálhat rá, érdekelhet mindenkit, aki szembe tud nézni a generációs problémáival. Bátran lett megszerkesztve a darab, kapcsolati pillanatfelvételeket láthatunk, de ezek olyan alapos röntgenfelvételek, amelyek kikövetkeztethetővé teszik a folytatást, a következményeket, és a műben benne van egy egész nemzet sorstörténete is.
K.V. Erre reflektálva kiragadom az egyik kedvenc idézetemet, bár a regény minden oldaláról tudnék többet is. Győző a rendszerváltás környékén született nemzedéket, vagyis a generációmat képviseli. Nem panasz, hanem tény, hogy a korosztályomra jellemző, hogy akárhogy küzdünk, nem feltétlenül egyből, de akár kettőből sem alakul úgy az életünk, ahogy elterveztük, vagy ahogy azt a szüleink ígérték nekünk, helyette van egy általános csalódottság. „Ifjú korában mindenki Hustler,/ Hipszter vagy popsztár szeretne lenni,/ Azzá válni, aminek Isten sohasem szánta;/ És általában arra józanodik ki, hogy / Gasztroblogger, vagy Laptop DJ a neve.’ Ez egy tűpontos mondat, ami egyszerre vicces és drámai. De muszáj, hogy együtt nevessünk rajta!
NZSA