Cseh Tamás: Désiré bottal üti saját nyomát című számának részlete szól:
„Mambó magnóból szól a dal.
Nem vagy, de voltál kamaszkorom.
Milyen csodás ugrándozás,
kitárt karú elájulás,
Egy Rajnák nevű klubvezető
vigyázott ránk, amíg
Mambó magnón szólt a dal.”
Cseh Tamás és Bereményi Géza dala tökéletesen megidézi A Budai Ifjúsági Park nemzedéki élményének kettősségét. A szabadtéri szórakozóhely huszonhárom éves fennállása alatt – 1961-től 1984-ig - a magyar könnyűzenei élet színe-java rendszeresen fellépett az esténként odasereglő kétezer fiatal előtt, de a Kádár-korszak (fordításban: szocializmus) vonalas kultúrpolitikája Rajnák Lászlónak, az Ifipark első és leghírhedtebb igazgatójának pofonjaiban is testet öltött.
Az egykori birkózó a rendszer elkötelezett híveként megszállottan felügyelte „a kulturáltan szórakozó magyar ifjúságot”. A hatvanas évekre jellemző népnevelő közhangulat jegyében a szórakozóhelyre csak megfelelő öltözékben lehetett belépni. Az 1962-es belépési szabályzat részlete is erről a szellemiségről tanúskodik:
„Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.”
Rajnákék nem csak a szabályzat szigorú betartatására figyeltek, hanem arra is, hogy gondosan vizezzék a sört, és minél több pénzt sikkasszanak. Tizenkét évvel beiktatása után a pártállam végül eltávolította Rajnákot, és hat év börtönbüntetést is kapott. Közben lassanként a dress code is lazulni kezdett, és az Ifipark aranykorában már a farmernadrág viselése is megengedett volt. A belépőjegy ára pedig a szórakozóhely fennállása alatt végig 5 Ft maradt.
A kezdeti táncdalesteket és twistelős rock and roll figurázásokat lassan felváltották a keményebb koncertek, és a „lázban égő nemzedék” a legmeghatározóbb hazai rockzenekarokat hallgathatta itt egészen a balesetveszélyessé vált hely 1983-as bezárásáig.
A Budapesti Ifjúsági Park egy generáció számára volt egy közös élményt adó helyszín, ahogy mostantól a megújult Várkert Bazár is az lehet a jövő generációinak.
Mielőtt továbbhaladna a Déli Paloták irányába, érdemes közelebbről is szemügyre vennie a Fülkepavilon kert felé néző épületrészét. A Gloriette kert felöli fülkéinek mennyezetén, valamint a pavilonokon a Than Mór festmények és a világhírű Zsolnay manufaktúrákban készült kerámiák mellett gyönyörű dekorációt láthatunk. Ezek az ún. sgraffito technika alkalmazásával készült képek, melyeket egy pesti díszítőfestő-vállalkozó, Scholtz Róbert álmodott meg. Motívumai közt griffeket, gyümölcsfüzéreket és virágokat fedezhetünk fel. A festések az elmúlt évtizedekben súlyos károkat szenvedtek, főleg az esőzések miatti beázások során. A szakszerű felújításnak köszönhetően azonban ma már Ön is olyan állapotban csodálhatja meg a dekorációt, amelyben anno elkészülte után is látható volt.
Mi is a sgraffito technika?
Az a díszítő eljárás, amely több egymásra rakott és különféle − többnyire ellentétes színű − vakolatrétegből áll. A Várkert Bazárnál a fekete vakolatréteget meszes festékréteggel vonták be, így a kaparással a sötét vakolatszín adja ki a mintázatokat, amelyeket helyenként utólagos festéssel tovább színeztek, néhány helyen pedig aranyozást is alkalmaztak.
Az erkélyajtók eredeti ólmozott üvegét a századforduló neves üvegművésze, Kratzmann Ede készítette. Az eredeti motívumsorban egy-egy portréábrázolás volt látható, de a személyek beazonosítására a képek rossz minősége miatt nem volt lehetőség. Az ajtódíszeken most látható portrék az eredeti kivitelezés 8 legjelentősebb művészét ábrázolják. Ha figyelmesen szemügyre vesszük az ajtódíszeket, az üvegképek alsó sarkában felfedezhetjük a Várkert Bazár restaurátorainak nevét is.
Most pedig sétáljunk el a negyedik állomáshoz, a Déli Palotákhoz, ahol az ajtón belépve az Erzsébet-lépcsőn lefelé folytatjuk utunkat.