Legyen ünnep a földön!

Adventi ingyenes szabadtéri tárlatunk az 1970–80-as évek téli ünnepeinek hangulatát idézi meg „Legyen ünnep a földön! – Retró teleink világa” címmel. A Várkapitányság és az MNMKK - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közös tárlata korabeli plakátok és ikonikus tárgyak segítségével eleveníti fel, hogyan próbálta a kádári hatalom a vallási tradíciókkal rendelkező ünnepköröket derűs világi eseményekké formálni. A kiállítás 2025. november 28-tól látogatható a Várkert Bazár Glorietthez vezető rámpáján.

Különleges időutazásra hívja a látogatókat a Várkert Bazár szabadtéri helyszínén ingyenesen megtekinthető 16 kivilágítható installációs elem. A kiállítás kurátorai, Veress Kinga és Jenei Gabriella főmuzeológusok az elmúlt idők ünnepi pillanatait idézik fel: a Télapó-várást, a fenyőünnepre készülődést, a szilveszteri házibulik vidám hangulatát és a farsangi jelmezes felvonulásokat. Ezek az események határozták meg a tél ritmusát azok számára, akik a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán nőttek fel. 

A kádári hatalom igyekezett a vallási hagyományokkal rendelkező ünnepeket világi, tömeges és derűs eseményekké formálni. Bár ezt a célját nem érte el, legalább a fogyasztás lehetőségének felkínálásával igyekezett a hiánygazdaság korlátai közt megteremteni az ünneplés profán kultuszát.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből válogatott plakátok, kártyanaptárok, árucédulák, képeslapok és játékok fotóinak segítségével tárul fel a kiállításon, hogyan hirdették a reklámok és a kirakatok a bőséget egy olyan korban, amikor a legtöbben sorban álltak a legkisebb ajándékért is.

A retró stílusú tárlat a korszak tanúit emlékidézésre hívja, a fiatalabb nemzedékek számára pedig egzotikus időutazásként mutatja be, hogyan telt az ünnep a hiánygazdaság éveiben a sokaknak még jól ismert gömbdíszek, jellegzetes dobozú zselés szaloncukrok és kristálytálak között, a kuktában vagy Remoskában készült karácsonyi menüt fogyasztva.

Az egykor közismert, ma már nosztalgikus tárgyak és díszek, reményeink szerint, mosolyt csalnak az arcokra, és felidézik azt az időt, amikor a hétköznapok szürkeségében is jutott hely a derűnek.