Az Angyalok szárnyán című előadás rendezője, Juhász Zsolt koreográfus szerint a néptánc energiáiba a legfagyosabb napokon is bele lehet kapaszkodni: napsütést varázsol a táncosok és a nézők lelkébe egyaránt. A Duna Művészegyüttes vezetője mesélt a jövőre 70. születésnapját ünneplő együttes kulisszatitkairól, a próbaterem íratlan szabályairól, a hagyomány erejéről és az életre szóló elhivatottságról.
Az Angyalok szárnyán című előadást kimondottan november 29-re készítjük. Különböző produkcióink koreográfiáiból szemezgetünk, ebben a formában csak a Várkert Bazár közönsége láthatja majd. Az esten a betlehemezés és többféle adventi népszokás is életre kel. Vendégművészünk Kacsó Hanga Borbála énekes karácsonyi dalokat ad elő, Horváth Márk színművész adventi hangulatú versekkel készül.
24 táncos és 6 zenész lesz a színpadon. A tánckart a Göncöl zenekar kíséri népi hangszerekkel: lesz hegedű, bőgő, cimbalom, fúvósok, mint például a tárogató, a furulya, sőt akár még a duda is előfordulhat. Többhetes próbafolyam vár minket.
Van olyan rendező, aki kész elképzeléssel megy a próbára, van, akit a színészek inspirálnak. Te hogyan rendezel?
Az előadót alkotótársnak tekintem, a koreográfiát pedig közös munkának. Van, aki otthon hajszálpontosan centiről centire megrajzolja a térformákat, a lépéseket, és a táncosok elé rakja, hogy „tessék, tanuljátok be!”. Nekem értékesebb, amikor a próbateremben együtt álmodjuk meg a produkciót.
Hogyan néz ki a táncosok egy napja?
Reggel balettórával indítanak, ami előkészíti a testüket az egész napos munkára. Jár hozzánk egy kiváló gyógytornász, aki heti rendszerességgel kimondottan prevenciós tornát tart azért, hogy megelőzzük a sérüléseket. Premieridőszakban napi 5-6 órát próbálunk, emellett fellépések is vannak.
Megköveteled a pontosságot?
Mindenki tudja, mi a feladata, sosem álltam a hátuk mögött géppuskával. A kezdetekben borzalmas fizetések voltak, a táncosok mégis lelkiismeretesen tették a dolgukat. Nagy öröm, hogy az elhivatottság mellé elfogadható egzisztenciális lét is társul ma már.
Az elődömnek, Mucsi Jánosnak óriási vívmányai voltak, komoly menedzsmentet hozott létre, így biztosítva, hogy az együttes folyamatosan fejlődhessen szakmailag és marketing szempontból is.
Mióta vagy a Duna Művészegyüttes élén?
’92-ben kerültem az együttesbe, hihetetlen kimondani is, de már 20 éve vezetem. Első pillanattól kezdve a mai napig úgy érzem mikor belépek a próbaterembe, hogy megérkeztem. Túlzás nélkül állítom, hogy legyen szó táncosról, zenészről, vagy irodában dolgozó kollégáról, nálunk mindenkin érződik, hogy Dunás szíve van.
Hogyan lehet úgy megőrizni a hagyományt, hogy közben a mai közönséget is megszólítsd?
Ez egy örök kérdés, hogy hogyan lehet megújítani a hagyományt. Fontos tisztelni a kultúrát, amibe beleszülettünk, a néptánc és a népzene autentikus formáját, de nem ördögtől való, ha kortárs formába öntjük.
Egy néptánclépésben évszázadok kulturális lenyomata jelenik meg. Szikrázik az energia a színpadon, amikor a táncosaink a magasba lendülnek és összecsapják a sarkukat. Ezekbe az energiákba bele lehet kapaszkodni! Egyszer egy kritikus azt írta az előadásunkról, hogy a legjobb depresszió ellen egy hideg téli estére, garantált, hogy kikapcsol minden bajt. Egyetértek.
Mit adhat ma a rohanó világban a néptánc?
Legyél óvodás, kamasz vagy idős, ha belépsz egy táncházba egészen biztos, hogy megdobogtatja majd a szívedet, amit ott átélsz. Reményeim szerint az Angyalok szárnyán is így érez majd a közönség, megmutatjuk, milyen izgalmas, látványos a népzene és a néptánc, és mennyi örömöt adhat mindaz, amit örökül kaptunk.
A néptánc identitás- és közösségformáló, érezni és gondolkodni is tanít, kultúrákat köt össze. Ha lelki segítségre van szükségem, nem pszichológushoz megyek, számomra a legjobb gyógyír az alkotás, a néptánc és a népzene.
Hogyan készültök az együttes 70. születésnapjának megünneplésére?
Egy nagyszabású rendezvénysorozattal. A nagy elődökre, Mosóczi Istvánra és Mucsi Jánosra is egy-egy produkcióval emlékezünk majd, jövő ilyenkor pedig egy nagyszabású gálával ünnepeljük meg a jubileumi évet.
NZSA