Az adventre hangolódást a Várkert Bazár színpadán kezdi Soltész Rezső énekes, akit szimfonikus zenekar kísér majd december 17-én. Mint mondta, népszerű külföldi karácsonyi slágerekkel készül, de legismertebb dala, a Szóljon hangosan az ének átdolgozása is hallható lesz. Az énekessel a karácsonyról, pályája alakulásáról, és a közönségtől kapott szeretetről beszélgettünk, de azt is alárulta, mi a titka a fiatalos megjelenésének.
A Legyen szép és boldog a karácsony című duplaalbumom anyagából válogattam a koncertre dalokat, de a világ legnépszerűbb karácsonyi számai is hallhatók majd. A többségük eredetileg angol nyelvű, lefordítottam őket magyarra, mert szeretném, ha mindenki értené őket. A koncerten a 14 tagú Szolnoki Szimfonikus Zenekar, és a saját hagyományos beat-együttesem kísér. Ifj. Rátonyi Róbert zongoraművész és Zsoldos Dániel erősíti még a karácsonyi hangzásvilágot: különleges ütőshangszerekkel, harangjátékkal. Ilyen műsort máshol nem hallhat majd a közönség!
Melyik dal áll a szívedhez a legközelebb?
Nagyon nehéz kérdés. A Szánkózni veled oly jó című dal az egyik, szeretném, ha legalább olyan népszerű lenne, mint a Szóljon hangosan az ének. Utóbbi slágerem a ’81-es Táncdalfesztiválon szólalt meg először, amit 44 év után újrahangszereltünk, a Várkert Bazárban lesz az új változat ősbemutatója. Imádom ezt a mostani hangzást, újjászületett a dal. Lukács Sándor színművész egy híres amerikai novellával érkezik a koncertre: A háromkirályok ajándékát olvassa fel, könnyeket fakasztó gyönyörű történet, O. Henry írta.
A művészek sokszor dolgoznak az ünnepek alatt. Rá tudsz hangolódni az adventi időszakra?
Igen, ezt a decemberi fellépések is segítik. De a karácsony az szent, ma már nem lehet olyan helyzet, hogy ne a családommal töltsem. Még a pályám elején felléptem a Corvina zenekarral Németországban, és hónapokig turnéztunk. Nagyon fájt, hogy karácsonykor nem lehettem otthon a feleségemmel és a két kislányommal. Akkor döntöttem el, hogy ilyen többet nem lesz, és azóta is tartom magam ehhez.
Hogyan fogsz ünnepelni?
Amikor a gyerekek kicsik voltak plafonig érő fánk volt, nagyon szerették. Három évtizede egy mutatós műfenyőnk van. Gyerekkoromban, édesapámmal közösen ’készítettük’ a karácsonyfát A kertünk tele volt hatalmas fenyőkkel, ezek nem fértek volna be a szobába. Ezért apukám egy vastagabb szál bodzavesszőt keresett, amit furdanccsal megfúrt és a lyukakba szurkáltuk be a fenyőről levágott ágakat.
Mivel foglalkoztak a szüleid? Volt köztük zenész?
Filmes családból származom, nagyapám filmproducer volt, édesapám a Mokép forgalmazási osztályán volt filmbeszerzési osztályvezető. A 2. világháború idején amerikai hadifogságba került, összebarátkozott egy amerikai katonával, és kapott tőle egy gitárt. A kezembe került, és azzal vette kezdetét a zenei karrierem. A Toldy Gimnáziumban alapítottunk zenekart, akkor már énekeltem és néhány akkordot is le tudtam fogni, a páromba is ott szerettem bele.
Mit hallgattál akkoriban?
Beatlest és Rolling Stonest a Szabad Európa Rádióban, a hazai zenekarok közül a Metro volt rám nagy hatással, nagyon tetszett, hogy Zorán a testvérével zenélt. Fiútestvéreim vannak nekem is, és Péter öcsém csatlakozott hozzám. Aztán eljött a pont, amikor úgy döntöttem, hogy elengedem a zenekart és énekesként folytatom.
Ekkor jött a göndör frizura is…
Igen. A család fodrásza akkoriban kezdett maszekolni, még nem nagyon ment a bolt, és az én énekesi karrierem is döcögősen indult. Egyik este egy őszinte beszélgetés után kitalálta, hogy bedauerolja a hajamat. Beleegyeztem. Ez lett a védjegyem, talán egy kicsit ez is hozzájárult az akkori sikereimhez. Igaz, a családban nem aratott osztatlan örömet, apukám egy hónapig nem állt szóba velem.
Mi tartott ennyi évtizeden át a pályán?
A zene iránti vonzalom! Nem zenész családba születtem, lassan alakult ki, de nagyon megszerettem ezt a világot. Akármilyen helyzetbe kerültem, soha nem engedtem el a hangszert és a mikrofont. Mindig boldog szívvel állok ki a színpadra! A legismertebb dalom refrénje is erről szól: „ameddig csak élek, énekelek én!” A másik erőforrásom a közönség, a tőlük kapott szeretet olyan kincs, ami semmihez sem fogható.
Rengeteg rajongód volt. Nem volt néha teher?
Nagyon sokat kaptam és kapok mai napig a rajongóktól. Fontos számomra a véleményük és az a szeretet, amivel kitartanak mellettem, és sokszor elkísérnek az ország legtávolabbi zugába is. Számukra készítettem a most megjelent Nézd az élet jó oldalát című lemezemet, ami nemcsak egy hasznos életszemléleti tanács, hanem dübörgő slágerek gyűjteménye. Az elmúlt idők legsikeresebb dalai szerepelnek rajta, köztük az Egy szál harangvirág, a Minden jót Mónika, A régi ház körül, Csak egy tánc volt és a mai napig is mindenki által kedvelt Volare.
A Nézd az élet jó oldalát cím jól tükrözi a te életszemléleted is.
Szerencsés vagyok, mert mai napig színpadra léphetek, újságkiadással is foglalkozom, benne vagyok az élet sűrűjében és ez visz előre!
NZSA