A Taven Baxtale! - Legyetek szerencsések! című előadás április 5-én újra látható a Várkert Bazár színpadán. A vérpezsdítő produkcióban olyan 500 évvel ezelőtti cigány mesterségeket is bemutatnak, mint a vándormutatványos, a vályogvető, a kovács vagy a fafaragó. A Fitos Dezső Társulat virtuóz táncosairól, a táncos hagyományokról és újításokról Kocsis Enikő rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Férjemmel, Fitos Dezsővel évtizedek óta tanítjuk a népi kultúrát, országszerte több gyerekcsoportunk működik, - Szentendrén, Győrben - Budapesten több helyszínen is. A folklórt és a néptáncot tűztük a pallosunkra, erre tettük fel az életünket. Rengeteg táncost neveltünk ki és mindent megtettünk azért, hogy állandó társulatunk legyen. 2007-ben alakult a társulat, 2022-től váltunk hivatásossá, otthonra leltünk a Fonó Budai Zeneházban és azóta közel 15 előadást mutattunk be. Rendkívül lendületes évek vannak mögöttünk, kiszélesítettük a repertoárunkat.
Hány táncossal dolgoztok?
Nyolc pár alkotja a tánckarunkat. Fiatalok, tehetségesek és nyitottak, velük magasra szárnyalhatunk. Kamara jellegünkből fakadóan sokféle műfajban ki tudjuk próbáljuk magunkat, hiszen könnyen mozgatható a csapat. Fellépünk színházakban, koncerteken, izgalmas fúziókhoz kapcsolódunk. Jó elmélyülni ilyen feladatokban még akkor is, ha a komfortzónánkon kívül kerülünk.
Mi mindent ért el a társulat?
Ha egy pillanatra megállok és visszatekintek, büszkeség tölt el, egyre többen ismernek minket és nagyszerű előadásszámaink vannak. A legkisebbektől a legnagyobbakig megszólítjuk a tánc szerelmeseit. Bizonyos területen úttörők vagyunk, a néptánc berkein belül a babaszínházzal mi kísérleteztünk először és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Büszkeség, hogy fellépünk a Csík zenekarral, Rúzsa Magdival és Presser Gáborral is, szcenírozott jelenetekkel emeljük majd a koncertek hangulatát. Persze a legörömtelibb feladat az előadásaink megálmodása. Ha egy jó gondolat szárba szökken, akkor elindul az alkotói munka. Szeretünk nagy csapatban dolgozni, fontos a dramaturg, a díszlettervező és a zenészek munkája is, de egy kutató is sokat hozzá tud tenni a produkcióhoz.
Hogyan született a Taven Baxtale?
Sokat jártunk erdélyi falvakban, ahol még jól tetten érhető az autentikus cigány kultúra. A nagy öregek szerint régen nem tanították a táncot, hanem el kellett lopni a másik lábáról. A roma családok hagyománytisztelők, a muzsika és a tánc a mindennapjaik része. Sajnos a magyar paraszti kultúra hagyományai kevésbé élőek, szomorú, de már egy esküvőn is alig állnak fel táncolni az emberek. A cigány kultúra még mindig buzog, folyamatosan változik, és a szenvedély továbbra is jelen van, mivel a személyiségük része. A cigányok eredetmondája szerint egykor madarak voltak, de leszálltak a földre, és amikor fészket építettek, elkezdett megvastagodni a kezük, a lábuk, és elfelejtettek repülni, de a madárlelkük szabadsága benne van a vándortermészetükben és a táncukban is.
Tavaly óriási sikert aratott az előadás. Változott azóta?
Minden előadásunk kicsit más. Az énekesünk új lesz, a csodálatos hangú Szalóki Ági egy holokauszt balladát fog elénekelni. Drámai pillanat, amely emléket állít a rettenetes tragédiának. Változik a cirkuszi jelenet is, idén a Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémia volt diákja, a csodálatos György Tibor artista teszi teljessé. Bepillantást nyerhetünk a vándorszínész, a vándormuzsikus és a vándormutatványos életébe is. A cigány közösség annak idején kétkezi munkával szolgálta ki a paraszti társadalmat, az előadásban olyan 500 évvel ezelőtti cigány mesterségeket is bemutatunk, mint a vályogvető, a kovács vagy a fafaragó.
Nagy ajándék, hogy újra felléphetünk a Várkert Bazárban. Csodálatos az épület elhelyezkedése, egyik oldalon a budai Vár, a másikon a Duna. A Várkert Bazár Budapest legszebb ékköve, ha itt vagyok, mindig úgy érzem, hogy egy szakrális térben járok. A közönség fiatalos és kíváncsi, öröm, hogy még ilyen sokan hisznek a táncszínház erejében és várják, hogy elvarázsoljuk őket.
Nem csak rendezted az előadást, a jelmeztervezést is magadra vállaltad.
Nagyon fontos volt, hogy hiteles legyen a szereplők megjelenése, a virágos minták visszahozzák a kultúrára jellemző vibráló látványvilágot, a jelmezek felidézik a dunai, a tiszai és az erdélyi dialektusra jellemző archaikus cigány folklórviseletek szimbólum- és színvilágát. Természetesen szem előtt tartottam azt is, hogy a táncosok könnyedén tudjanak mozogni a jelmezekben.
Kiknek ajánlod az előadást?
A világ folyamatosan változik körülöttünk, mi magunk is, de a zene és a tánc mindig ugyanazt tudja, fergeteges érzelmeket vált ki belőlünk. A tánc közös kincsünk. Van, aki él vele, más csak gyönyörködik benne, de azt gondolom, hogy a mozdulat ereje és szépsége megszólít minden embert. Szeretettel várunk mindenkit! Szerencsések vagyunk, mert rengeteg a visszatérő nézőnk is. Aki látta, úgy érzi érdemes újra és újra elmélyülnie ebben a csodálatos kultúrában, mert elementáris erővel tölt fel energiával.
NZSA