Különleges testi-lelki feltöltődésre invitál a Várkert Bazár. Április 26-án az egyetlen „magyar orr”, azaz Zólyomi Zsolt parfümőr segítségével fedezhetjük fel, hogy az illatoknak milyen összefüggésük lehet a zenével. Május 10-én pedig Vecsei H. Miklós színművész és Visky András író estjén tárul fel a belső hit és a szeretet ereje, végzetes megpróbáltatásokon segítve át egy összetartó családot.

A Várkert Bazár OpeRandi sorozata különleges találkozási formát ígér, ahol szó esik divatról, gasztronómiáról és sok egyéb hétköznapi témáról, miközben a beszélgetéseket a zene hatja át. Április 26-án Bátor Anna műsorvezető az illatok különleges világába repíti el a közönséget. Léteznek-e akkordok a parfümök között? Van-e jelentősége az orrnak a zene világában? És hogyan komponál illatot egy parfümőr?

“A szép parfüm átlátszó ruha a bőrön, azonnali élményt nyújt, s hosszan emlékezetes marad” - vallja Zólyomi Zsolt. A csábító parfümök mestere Franciaországban sajátította el művészetét, melynek azóta is egyedülálló képviselője hazai körökben, kifinomult illatokkal kínálja „haute couture” parfümjeit és egyedi, személyre szabott illatait. De mi lehet a titka és milyen kapcsolatban áll a zenével? Az izgalmas kultúrrandevún Zólyomi Zsolt parfümőr és Mona Dániel zenetörténész fog bennünket az „orrunknál fogva vezetni”.

A szeretet valóban mindent legyőz? Május 10-én a Várkert Irodalom estje Visky András író életműve és Kitelepítés című, a családja történetébe beavató regénye köré szerveződik Juhász Anna irodalmárral. Valódi lelki-szellemi elmélyülést ígér a beszélgetést kísérő zenés felolvasószínház, ahol Vecsey H. Miklós, napjaink egyik legnépszerűbb fiatal színésze ad elő részleteket a regényből, miközben Ávéd János szaxofonművész kíséri.

Visky András könyve az utóbbi idők egyik legnagyobb irodalmi szenzációja. Megtörtént események alapján meséli el, hogyan zárták börtönbe édesapját és telepítették ki a családját Erdélyből a Duna-deltába, a romániai Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, később a Lăteşti lágerbe. „Én személyesen nagyon kicsi ember voltam – mondja az író -, a fogságban ébredtem öntudatra, személyiségemet, nyelvemet, világértésemet a fogság formálta. Azaz a szabadság hiánya. A fogság viszont felfedeztette velem, hogy létezik az a szabadság, amit senki nem vehet el tőlünk. Az én történetem nem csak az enyém, és a családom története sem csak a családomé. A regény nem kisajátítja, hanem felkínálja a közös gyógyulást, hiszen a soha be nem gyógyult, legfeljebb csak eltakart sebek is közösek.”