Mindkét zenekar bolond, a vérünkben van a mulatás!
A Parno Graszt & Bohemian Betyars a Várkertfeszt egyik legizgalmasabb koncertjére készül, azt ígérik, június elsején füstölnek majd a deszkák és robbannak az energiák. Oláh József, a Parno Graszt frontembere elmesélte, honnan indult az autentikus cigányzenét játszó zenekar, amelyet idén Fonogram- és Artisjus- díjjal is kitüntettek. Az interjúból kiderül, mikor változik egy zenész megfagyott Mikulássá, és az is, mit érdemes tenni akkor, ha arra ébredünk, hogy megálmodtunk egy teljes dalt.
Akkora koncert lesz a Bazárban, hogy leszakad az ég, minimum 20 számmal készülünk, szívünket lelkünket kiénekeljük. A nézőtérről csak az látszik majd, hogy a feje tetejére állt a színpad, füstölnek a deszkák. Tizenketten zenélünk, én tamburázni és gitározni fogok, de lesz darbuka (afrikai dob), harmonika és kanalazás is.
Három évtizede létezik a zenekarotok, honnan indult?
A nevünk jelentése ’fehér ló’. Ez egy családi banda, szegről-végről mindenki rokon. A vérünkben van a mulatás, édesanyám nagyon szerette a zenét, ha leesett egy falevél, azt is megünnepeltük. Összeterelte a gyerekeket, hogy ne a falu szélén szaladgáljanak, hanem inkább zenéljünk. Egy idő után jöttek a fellépések is. Komolyabb zenész nem állt a hátunk mögött, de addig-addig játszottunk, ameddig beletanultunk.
Mi volt az első hangszered?
A gitár, azt tudtuk a faluban a leggyorsabban összeeszkábálni. Tamburázni akkor tanultam meg, amikor készítettük az első lemezt. Mindannyiunknak nagyon jó a hallása, ezért pillanatok alatt át tudjuk ismételni a dalokat. Volt, hogy egy új dalt a backstage-ben játszottam el először, kiléptünk a színpadra és élesben előadtuk. Igaz a szöveget lekamuztuk, de zeneileg tökéletes volt. Egy tanult zenész nem biztos, hogy utánunk csinálná, mi ’rögtönzenészek’ vagyunk, imádunk improvizálni.
Hogyan születnek a dalok?
Általában spontán jön, megírom pár óra alatt. Ahogy gitározom a dallamot, folyik hozzá a szöveg is. Azt mondta erre a Pál István Szalonna, hogy kisördög vagyok, ő még ilyennel nem találkozott, hogy minden magától jön.
Ha megjött az ihlet, lekottázod?
Ha tudnék kottát olvasni, biztosan lekottáznám (nevet). Memorizálom és rögzítem. Volt egy vicces sztori, arra ébredtem hajnalban, hogy konkrétan kiálmodtam egy teljes dalt, szöveggel együtt. Kiosontam a hálószobánk melletti kis stúdiómba, hogy felvegyem. Az asszony felébredt, és rám szólt, hogy mit dünnyögök. Elmeséltem, mi történt és mondtam, hogy gyorsan csinálok egy hangfelvételt. Mivel vér folyt volna, beletörődtem, hogy majd reggel. Amikor újra felkeltem, már nem emlékeztem semmire. Legközelebb, amikor megint arra ébredtem, hogy megálmodtam egy dalt, kimentem a mosdóba, felfütyültem diktafonra és másnap meg is írtam.
A Bazáros koncert dallistájáról ki dönt?
Igazság szerint mindent én pakolok össze, ha másra bíznám, káosz lenne. Kell a tapasztalat. Lassú számmal vigyázni kell, nehogy leüljön a buli, ha jól van szerkesztve, egyszerűen robbannia kell. Kolozsváron 25 ezer ember előtt játszottunk, amikor velünk énekeltek mindannyian, még a hangosítást is elnyomták, na, abban félelmetes erő volt. Az egyik budapesti fellépésünkön annyira izgultam a tömeg láttán, hogy az első három számig megfagyott Mikulás voltam. De azt mondtam magamnak, ebből elég, zenéljünk és szerencsére onnantól működött.
Vannak közönségkedvenc dalok?
’A Muki fia’ egy halhatatlan nóta, amikor elkezdjük, minden puskapor elszáll és mindenki belead apait-anyait, de rengetegen látták már a ’Boldog igazánt’, ami pár hete jött ki. Nagy a verseny a dalok között, szeretik a ’Székelykaput’ a Pogány indulóval, vagy a Bagossyékkal közös dalt, a Fújj meg szelet’, de nagy sláger a Bohemian Betyarsszal együtt énekelt ’Ha menni akarok’ is. Utóbbi biztos lesz a Bazáros koncerten.
Mióta zenéltek együtt a Bohemian Betyarsszal?
Nagyjából 10 éve lehetett, hogy együtt szerepeltünk egy vidéki fesztiválon, akkoriban indultak. Úgy néztek ki, mint a kakasok, feltaréjozva mindenféle színű hajjal. Nem tudtuk, hogy ők valami bohócok, vagy tényleg zenélni fognak. Ők ismertek minket, sürögtek-forogtak körülöttünk. Nem telt el egy év, és megkerestek, hogy nem írnánk-e egy közös dalt. Onnantól kezdve nagyon jó barátságba kerültünk.
Ők folk-punk zenét játszanak. Van bármi közös a két együttesben?
Mindkét zenekar bolond. Ha együtt állunk színpadra, garantált, hogy mindenki hazavisz magával a jókedvünkből. Soha nincs két ugyanolyan koncertünk. Biztos, hogy mindig történik valami váratlan. Ha más nem, akkor az egyik zenészünk gondoskodik róla. Én a közönség közé szoktam leszaladni megénekeltetni a legelszántabbakat.
Több díjat is kaptatok idén..
Számon tartanak minket, és erre büszkék vagyunk. Fontos számomra, hogy ezt a folklórból gyökerező cserpákolós világzenét a szakmai berkekben is elismerjék. Ezek a díjak azt üzenik, hogy ’Jó, amit csináltok! Ne hagyjátok abba fiúk!’. A sokféle fúzió miatt nagyon színes a közönségünk. A Pogány indulóval egy közös koncert után megjelentek olyan tizenévesek a koncertjeinken, akik korábban azt se tudták, hogy létezünk. Ehhez kapcsolódik egy kedves esetem, vásároltam és észrevettem, hogy öt fiúcska követ. Elképzelni sem tudtam, mit szeretnének. Egyszer csak az egyik vette a bátorságot, és megkérdezte, hogy csinálhatnának-e velem szelfit. Huh, mondtam, emiatt aztán nem kellett volna ilyen sokáig követni, hamarabb is megszólíthattatok volna! Kiderült, hogy a Pogány indulóval közös koncerten láttak. Örülök, hogy a Parno Graszton keresztül egyre többen megismerik a cigány kultúra értékeit.
NZSA