Gajdó Delinke színművész októberben két rendkívüli nő sorsát kelti életre a Várkert Bazárban: Szabó Magdáét és gróf Nádasdy Borbáláét. Egyikük az irodalom legendás alakja. Másikuk a történelem viharait átvészelő író, de volt filmszínésznő és balettmester is. Két egészen különböző életút, mégis ugyanaz az életigenlés, erő és hit köti össze őket.
Hogyan találtál rájuk?
Ők találtak rám. Először Magda. Még csak keresgéltem, amikor egy kollégám vetette fel, hogy miért nem Szabó Magda? Homlokomra csaptam, hogy igen!, miért is nem nekem jutott eszembe. Olvasmányaimból ismertem már, de szorosabb “kapcsolatunk” a próbafolyamattal kezdődött és úgy érzem, azóta egyre mélyül. Immár kilenc éve játszom a Szelíden és szilárdan előadást.
Mit akartál megmutatni az írónő életéből?
A hitét, az erejét, a gyengeségeit, a mindig felállni tudás képességével együtt. “Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.” Mindenképpen olyan előadást szerettem volna, ami kapaszkodó a mindennapok zűrzavarában. Ehhez kerestem forrást. A Borbála is ennek köszönhető.
Hogy-hogy?
Az Úristen úgy rendelte, hogy gróf Nádasdy Borbála írónő látott Szabó Magdaként és megfogalmazódott benne, hogy ha egyszer az életéből előadás születik, azt szeretné, ha én játszanám őt. Amikor elmondta, lefolytam a székről, aztán összevakartam magam kiskanállal, és belevágtunk. Végtelenül hálás vagyok az égieknek, hogy ennek a két csodálatos nőnek a bőrébe bújhatok estéről estére. Októberben a Borbála 35., a Szelíden és szilárdan 92. előadását játsszuk. A Várkert Bazár varázslatos helyszín, mindig ünnep, amikor itt lépek fel.
Nem kell sok a jubileumhoz, mi a Szelíden és szilárdan titka?
A titok maga Szabó Magda. A darab címe - az azonos című vers el is hangzik az előadásban -egyben az előadás summája. Minden benne van: Magda jellemének a lényege, az élethez való hozzáállása. Ez nem egy monodráma és nem egy klasszikus életrajz. Regény- és novellarészletek fűződnek össze versekkel, interjú töredékekkel és alkotnak egy új egészet. Szerepelnek benne azok az erős asszonyok is, akik meghatározták az életét. Közülük Jablonczay Lenke, az édesanyja, ő a példaképem.
Miért kedveled?
Azért, mert annak ellenére, hogy nagyon boldogtalan gyerekkora volt a kemény nagymamája mellett, és szinte az egész élete merő megpróbáltatás, mégis meg tudta látni az élet szépségeit. Ezt nagyon szeretem benne. És elismerésre méltó, hogy a vadóc kislányából milyen szabadon szárnyaló, mély érzésű, bölcs nőt nevelt.
Milyen visszajelzéseket kaptál a nézőktől?
Csodásakat! Az elején - mint a pályára visszatérő színésznek -, kellett is a bátorítás. Aztán szembesültem Szabó Magda tanításának hatásával, ami ott csillogott a nézők szemében. Az elmondhatatlan.
Meghatározó élmény, amikor egy úriember azzal jött oda az előadás után, hogy évek óta vívódik az Angliából való hazaköltözésén, és az előadás megerősítette abban, hogy itthon a helye. Vagy amikor egy nyugdíjas tanítónő elmesélte, úgy érezte, vége már mindennek, de az est után új életcélt talált.
A Borbálát is hasonlóan pozitívan fogadta a közönség. Mindkét szerep megerősített abban, hogy mindig ki kell tartani amellett, amiben mélyen hiszünk.
Borbála története talán kevésbé ismert, mi fogott meg benne?
Szerencsére azért sokan ismerik, többek közt a nagyon olvasmányos trilógiának köszönhetően. A naplóregényből készült az előadás is. Borbála 1939-ben született grófkisasszonyként, hamar megtapasztalta az élet nehézségeit. 1957-ben menekülni kényszerült, úgy hagyta el az országot, hogy azt hitte, pár hónap múlva hazatér, mert addigra minden jobbra fordul. Bécsben hamar felfedezték, filmszínésznő lett, majd Párizsba költözött, ahol évtizedeken át balettmester volt. 11 éve, csaknem hatvan év külföldi lét után hazaköltözött. Élete során dolgozott pénztárosként, hullamosóként, és Honthy Hanna öltöztetője is volt.
Hogyan lehet ennyi nehézséget átvészelni?
Életigenléssel, hittel és humorral. Isteni humora van, és erős hazaszeretete. Tele van életörömmel, energiával és célokkal. Kislánykora óta színésznő szeretett volna lenni, a Borbála előadásban ez meg is valósult; ő önmagát alakítja, én Borcsit, a fiatalkori énjét. Számomra ez óriási megtiszteltetés és ajándék.
NZSA