Mindenki számára egyértelmű volt, hova kell állni

Spiró György író, Szamosi Zsófia színművész, Máté Gábor rendező és Ungváry Krisztián történész idézi fel ’56-ot a következő Aposztróf-esten október 20-án a Várkert Bazárban. Ungváry Krisztiánnal arról beszélgettünk, milyen neveken illették ’56 eseményeit, miért fontosak a tárgyi emlékek, és hogyan segítenek a személyes tapasztalatok a történelem megértésében.

Ha egy TikTok generációnak kéne mesélni ’56-ról, akkor mit mondanál, hogy miért érdekes ez az időszak, és miért fontos még mindig beszélni róla? 
A legelképesztőbb interpretációk léteznek ugyanarról a történeti eseményről, szerintem ez egyedi és már önmagában ettől is izgalmas.

Ez nem jellemző más történelmi eseményre? 
Ritka. A mohácsi csatát például nem szokták úgy előadni, mintha a magyarok nyerték volna meg. Bár ’56 kapcsán sem állítjuk ezt, arról viszont már nagyon eltérőek a vélemények, hogy kik voltak a forradalom fő aktorai, mi motiválta őket.

Visszatérve a korábbi kérdésedre, ’56-tal nem csak a múlt miatt érdemes foglalkozni, hanem azért is, mert a mai napig elhangzanak róla furcsaságok. Ha ezeket fel tudjuk fejteni, hogy mi áll mögöttük, akkor jobban meg fogjuk érteni a jelenünket is.

’56 miért kiemelt eseménye a magyar történelemnek?
Pozitív üzenete van, ami a magyar történetben igen ritka. Nagyon kevés olyan pillanat van egy nemzet életében, amikor mindenki számára egyértelmű volt, hova kell állni. ’56 ilyen volt, nemzeti egység született. Minden vitatott mozzanata mellett is alapvetően a társadalom széles körű összefogását mutatta: a legszegényebbektől a leggazdagabbakig, végzettségtől függetlenül minden társadalmi csoport támogatta.

„Egy nép mondta: elég volt!” - írta Márai Sándor. Mindenki azt érezte: nincs egyedül, hanem egy nagyobb közösség része, amely vele együtt akar változást. Egy focimeccsen is átélhetjük a közösség erejét, de egy történelmi fordulópont részese lenni ennél jóval elementárisabb élmény.

Ezt a pozitív hangulatot jól illusztrálta Erdélyi Miklós képzőművész kísérlete…
Így van, kirakott egy ládát és egy kiáltványt, amelyben arra kérte az embereket, hogy aki teheti, támogassa az áldozatok családját. Fölé pedig kiragasztott egy százforintost. A ládát őrizetlenül hagyták, az emberek nagyvonalúan adakoztak, és senki sem lopott.

Tehát olyan dolgok történtek, amik ritkán történnek a magyar történelemben, és erre jó emlékezni. Reményt ad, hogy ha egyszer sikerült egyemberként összefogni, akkor talán egy más típusú kihívás esetén is képesek leszünk rá.

Minden sorsfordító időszakban feltesszük a kérdést: képes-e egy nemzet közösen valamit tenni, és van-e saját magáról épeszű mondanivalója? Vagy pedig különböző individuumok élettelen halmaza zizeg Budapesten és vidéken? Az utóbbi megközelítés igazságtalan volna. Kellenek közös pontok egy nemzet történetében, és erre gondolni jó.

Spiró György A tavaszi tárlatban írt arról, hogyan élte át gyerekként ’56-ot. Erről is mesél az esten. Mit ad hozzá ’56-hoz egy gyerek személyes emléke?
Abszolút érdekes lesz, más optikát kapunk majd Spiró szemszögéből. ’56-nak valószínűleg az utolsó olyan kerek évfordulója van most, amikor még értelmezhető számú túlélő él, akik még mesélni tudnak róla. Fontos történeti forrás lehet egy-egy személyes élmény, ugyanakkor az egyéni történetek sokszor ’mozognak’, változnak.

Ez az emlékőrzés másik vetülete a kor tárgyi kultúrája, amelynek az ismerete egy történész számára kötelező. Ha tudjuk, hogyan néztek ki a korabeli ruhák, mennyire voltak kényelmesek, milyenek voltak az igazolványok stb. akkor, nagyobb eséllyel ismerjük fel, mi az, ami korhű, és mi az, ami sántít, esetleg csak a mesterséges intelligencia szüleménye. Ahhoz, hogy például hitelesen leírhassak egy ’56-os utcai harcot, nem árt, ha tudom, hogy egy harckocsiból mennyire lehetett látni.

Ültél már harckocsiban? 
Igen, de természetesen nem harci körülmények között.

’56-ot hitlerfasiszta felkeléstől kezdve, népfelkelésen és a pogromon át, polgárháborúnak is nevezték. Megállja a helyét a forradalom és szabadságharc? 
Szerintem ez nem kérdés, evidens, hogy szabadságharc volt, de a forradalom is igaz rá. Nem tudjuk pontosan, milyen rendszert szavaztak volna meg az emberek, ha lehetőségük nyílt volna rá, de arra biztosan következtethetünk, hogy nem voksoltak volna ahhoz hasonlóra, amitől éppen megszabadulni próbáltak. A sztálinista rémuralom levedlése mindenképpen forradalmi tett.

Sok előadásodban beszéltél arról, hogy a forradalom előtt rengeteg erőszakot alkalmaztak Rákosi Mátyás idejében, ez vezetett aztán az ’56-os eseményekhez.
Számos elítélés, kivégzés történt akkoriban. Az egész korszak abszurditását mutatja az is, hogy minél közelebb állt valaki Rákosihoz, annál nagyobb esélye volt arra, hogy kivégzik. Tehát ez egy olyan rendszer volt, amelyik a saját hívei között is irtást követett el, nem volt életbiztosítás a Központi Vezetőség tagjának lenni. Olyan rendszer volt, amiben egymillió emberről, tehát a lakosság tíz százalékáról tartottak nyilván kompromittáló adatokat, és több mint 600 ezer embert büntettek meg négy év leforgása alatt. A magyar történelemben ennyire durva diktatúra még nem volt.

Kik voltak azok, akik 23-án kimentek az utcára?
Elsőként alapvetően a diákok, illetve a békés lakosság. Utána a vagányok, a pesti srácok, akik közül sokan mélyszegénységben élő fiatalok voltak. De kimentek az utcára a falusi földművesek, parasztok is, élelmiszert osztottak és küldtek Budapestre.

Van olyan ’56-os esemény, ami a környékünkhez kötődik?
Fegyveres harcok a budai Vár környékén is zajlottak, ugyanis a felkelők egy része bevette magát az északi, Bécsi kapu tér felőli részbe, és ott komoly lövöldözés volt.

Kiket érdekelhet az est?
Hetven esztendő telt el 1956 ősze óta, ez a történelmi esemény mégsem távolodott el tőlünk az évek múlásával. Mindenkinek lehet még olyan családtagja, aki valamiképp kötődik ’56-hoz, ezért nemcsak a történelem iránt érdeklődők számára lehet izgalmas ez a különleges este, hanem mindazoknak, akik kíváncsiak a jelenünkre ható eseményekre, vagy arra, hogyan kerültek a fővárosi bérházak falára és spalettáira a mai napig látható lyukak.

NZSA