Minden koncerten 200 százalékon égve zenélünk
Két éve alapította a godfater.-t a Kossuth-díjas gitáros Tátrai Tibor, „Tibusz” és az énekes-billentyűs Szebényi Dániel. A két zenész egymásra licitálva mesélt arról, hogyan kelnek szárnyra a dallamok és repülnek a csillagokig a koncertjeiken. A Várkert Bazárban szeptember 27-én hallhatja őket a közönség. 

Mi hívta életre a zenekart? 
Tibusz: Jómagam azért voltam előidézője a zenekaralapításnak, mert kiöregedtek mellőlem a kollégáim. Sikerült elhitetni Danival, hogy itt ez az öregember és hajlandó még pattogni. Belevágtunk. 
Dani: Nem sokat kellett győzködni. (nevet) Már 2021 elején megfogalmazódott bennem, hogy alapítani kéne Tibusszal egy bandát. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom. Történelmi időszerűség!
Tibusz: Pillanatok alatt összeállt a banda keménymagja. A basszusgitárosunk menet közben kilépett. Örülök, hogy ma már nem olyan a légkör, mint a 70-es években, amikor ezért árulónak bélyegeztek. Személyes ambíciói mindenkinek lehetnek, egy jó zenekar azonnal tovább lép. Nekünk sikerült, a mostani felállás egy különlegesen ütős csapat. 
Dani: Szeretjük egymást, és kitűztünk egy-két célt, amit szépen keresztül viszünk a mai könnyűzene parányi kis szemétdombján.

Mik ezek?
Tibusz: Vannak, akik szerint már lejárt az ideje a gitárnak, de mi nem így gondoljuk. Nemrég néztem az olimpiát, a záró ünnepségen állt egy csávó, és füstölt a kezében a gitár. Ez a cél. Jó időszakot élünk, mert azt látom, hogy a közönség kíváncsi arra, amit tudunk. A felpuhult rockra nem vevők, de azt díjazzák, amikor felrobban a színpad. A koncertjeink után ömlenek a pozitív kommentek a világhálón.

Egy rajongótok például azt írta, „Ennyi ufót egy színpadon még nem láttam, nem hallottam. Katalizátorok vagytok...”
Tibusz: Rég láttak vérbeli rock bandát, azért az ufós hasonlat. (nevet)
Dani: Így van, egy ízig-vérig rock and roll zenekar vagyunk, mindig is annak tartottam magunkat. Amit játszunk az maga a rockzene és nem is akar más lenni. Tibusz azt vallja, hogy „egyetlen egy hangot sem enged el, nála mindegyik fókuszban van”. A zenekar összes tagja ehhez tartja magát. Minden koncerten 200 százalékon égve zenélünk. Fölmegyünk a színpadra meghalni és újjáéledni.
Tibusz: Köszönjük a nagyfőnöknek, hogy abból élünk, amit a legjobban szeretünk. Azok élnek boldog életet, akik szeretik a munkájukat. A bandatagjaink képességeiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ez elvihetne minket rossz irányba is, előretolhatná mindenki a maga individuumát, ami egy lélektelen showműsorhoz vezetne akkor is, ha a világ legjobb zenészei vagyunk. Egy jó koncerthez több kell. A godfater.-ben az a zseniális, hogy mi összeadjuk a tudásunkat, és egymás szemébe nézve muzsikálunk. Ezért születhetnek brutálisan erős pillanatok a fellépéseinken.

Nem először koncerteztek a Várkert Bazárban..
Dani: Tibusz már az Ifiparkban is színpadra lépett.
Tibusz: És a fellépések előtt hatalmas csocsópartikat rendeztünk. 
Dani: Aztán fölmentetek a színpadra, és leharaptátok mindenkinek az arcát. Az a tízezer ember, aki ott volt, biztosan élete műsorát kapta.
Tibusz: Pont úgy, ahogy a godfater.-rel!  A próbákon már kezd összeállni a Várkert Bazáros műsor.

Milyen dalokat hoztok?
Dani: Lesznek nagyon újak és olyanok, amik mindenkinek a lelkében léteznek már valahogy. Egy lemezünk jelent meg eddig, de a hamarosan megjelenő második anyagunk gerincét is elhozzuk. Emellett a tőlünk megszokott klasszikus katalógusból válogatunk egy csokrot. Ebben is lesz újdonság!
Tibusz: A koncerteken egyre mélyebbre hatolunk a másik lelkében, és a meglévő dalokban új mélységeket fedezünk fel. És közben folyamatosan kísérletezünk. 
Dani: Titkos vágyam egy koncertlemezt, hogy megörökítsük micsoda elképesztő darálás van élőben. A színpad a „természetes élőhelyünk”. A közönségnek esélye sincs kívül maradni, úgy csatornázzuk az energiákat, hogy magunkkal rántsunk mindenkit.

Mi kell ehhez?
Dani: Például az, hogy a Miska (Gotthárd Mihály gitáros) a húrok közé csapjon és azt lásd, egyszer csak elválik az erősítőjétől, elválik a pedáljaitól, elválik a hangszertől, kirepül abból a közegből, amiben játszik, és már csak azt érzékeli, hogy ez valami irgalmatlan. Repül a dallam a csillagokig, és amikor ott tartasz, hogy már nem tudod, milyen magasságokban, milyen szaggal, hogyan repül az egész, akkor besírok, és azt érzem, hogy ott van mindaz, amit Jimi Hendrixtől kaptunk. A koncerteken meg van mindannyiunknak a lehetősége arra, hogy repkedjen, ezért is szeretem amikor a zongoraszólómat játszom, ilyenkor hallgathatom magam körül a zene lélegzését. Várunk mindenkit a Bazárba, hogy együtt lélegezzünk, együtt szárnyaljunk!

NZSA