A Honeybeast énekese, Tarján Zsófia sokoldalú tehetség, énekelt már death metal zenekarban, a festményeiből kiállítás nyílt, és színdarabban is szerepelt. December 13-án a Várkert Bazárban lép fel. Bár alapvetően zárkózottnak tartja magát, időnként intenzív impulzusokra vágyik, ezt pedig a színpad mindig megadja számára. Az adventi koncertre ünnepi dalokkal, valamint extravagáns, piros fellépő ruhával készül, az estét pedig egy csodálatos kórus teszi még különlegesebbé.
Ahol tudjuk, ott feszegetjük a határainkat, így lesz ez a Várkert Bazárban is, ami az Összhang - nyitány turnénk első állomása. Bulis koncerttel készülünk, de az advent hangulatát is szeretnénk belecsempészni a műsorba, ezen a pompás helyszínen ez nem lesz nehéz.
A festményeidből már kiállítás is nyílt. A koncerteknél kamatoztatod a rajztudásodat?
Eredeti szakmám valóban grafikus, de vetítést most nem tervezünk, szeretnénk viszont kedves, adventi atmoszférát teremteni a színpad körül, és maximálisan kihasználni a Rendezvényterem szuper technikai adottságait.
Milyen dalokkal készültök?
Nagyon szeretem A Nyakamon az ünnepet, ez a dal biztosan elhangzik. Bencsik-Kovács Zoltán írta, szövegestől, mindenestől. Benne van a dráma és a szomorúság mellett a karácsony csodája. Kevés zeneszerző tud ennyiféle érzelmet egyetlen dalba belesűríteni.
Várod már a karácsonyt?
Gyerekkoromban nagyon szerettem. Várom, még úgy is, hogy idén anyukám helyett én készítem a vacsorát. Húslevessel és kacsamellel készülök. Nem vagyok nagy sütis, azért a zserbót megpróbálom. Szeretek sütni-főzni, de a karácsonyi menü nem egyszerű, főleg úgy, hogy mindenkinek másféle érzékenysége van. Én például hisztamin érzékeny vagyok, ami miatt húsz kilót fogytam. Igyekszem odafigyelni az egészségemre.
A decemberi koncert része lesz az ünnepvárásnak, sokat segít nekem a hangolódásban. Bár ez meglepetés, de elárulom, velünk lesz Pejtsik Panna, aki egy csodálatos kórust hoz magával.
Mindig különleges fellépő ruhával készülsz. Megvan már a Bazáros szetted?
Így van, szeretek jól kinézni a színpadon és igyekszem a hátrányokból előnyt kovácsolni. (nevet) Van egy gyönyörű, piros ruhám, amit varrattam — maga az ünnep. Terveim szerint azt fogom viselni.
Hogy indult a pályád?
Az éneklés mindig része volt az életemben. Apukám Tarján Pál operaénekes, édesanyám Hernádi Judit színésznő, akinek szintén voltak slágerei. Sok zenész ismerősünk van, és gyakran jártam próbákra, nagyon tetszett ez a világ, és az a fajta lazaság, ami ebből kívülről átjött számomra.
Nem az?
Rájöttem, hogy ebben a világban ugyanúgy rengeteget kell dolgozni, csak más a hozzáállás és a szemlélet. De így is imádtam, és amikor megkeresett egy death metal zenekar, csatlakoztam hozzájuk. Énekeltem, vagy inkább hörögtem, mert arra volt szükség (nevet). Később édesanyámmal felkérést kaptunk, hogy játsszuk el az Egy színésznő lánya című színdarabot. Mivel én rajzolni tudok, meg énekelni, ezt vállaltam, szerencsétlen anyámnak kellett bemagolni 70 oldal szöveget. Aztán megérkezett az életembe a Honeybeast, már 13 éve vagyok a tagja. A legnagyobb hős című dallal kerültünk fel a hazai zenei térképre.
Népszerű lett az Egyedül, az Így játszom, a Tele a szívem is. A zenekar már két évtizede létezik, ez idő alatt zeneileg és emberileg sokat fejlődtünk. Összecsiszolódtunk, és ma már pontosan tudjuk, kinek hol vannak a határai.
Kik a Honeybeast-dalszerzők?
Előfordul, hogy néha belőlem is kijön egy-egy dal, de Bencsik Kovács Zoltán zeneszerzőnk zsenialitásával el vagyok kényeztetve, ő írja a slágereinket. Az évek során sokféle zenei trendet beépítettünk a hangzásunkba, miközben a saját arculatunkat végig megtartottuk. Az előző lemezünkön például egy-két dal erejéig a dinamikus trap műfajából vettünk át effekteket, ami leginkább a hangszerelésben hallható.
Hogy fogadták annak idején a szüleid, hogy a zenei pályát választottad?
Apukám jól, az éneklés egy új közös nyelv lett köztünk. Anyukám gyakrabban jár a koncertjeimre - jön a Bazárba is - , de eleinte féltett ettől a világtól, mert tudta, hogy rejhet veszélyeket. Pedig hát a tetoválásaim is védenek. (nevet)
Mit jelképez ez a két hal?
A nagyobbik egy holdhal, különc tengeri élőlény. Úgy tudom, nem érez fájdalmat, ha megharapják tovább úszik. Akár 300 millió petét is képes lerakni egyszerre, ez rekord a gerinces állatok között, így mindenképp fennmarad. A másik egy naphal, amely akár ezer méter mélyre is leúszhat. A halaknál ritkaság, hogy ilyen nagy testmérettel ilyen mélységekben éljenek.
Anyukádra visszatérve, ő a színpadtól féltett?
Attól nem. Ha már van benned pár kilométer és megvan a színpadi rutin, onnantól minden magától működik. Inkább attól tartott, hogy megvisel majd: ha jön a siker, mindenki kedves, aztán amikor kevésbé megy a szekér, hirtelen senki sem találja a telefonszámomat. Igazi érzelmi hullámvasút, sok a szemfényvesztés, bár mellette, vannak fantasztikus emberek is. Féltett a zenészek életmódjától is. Ebben a szakmában nagyon fontos, hogy fizikailag topon legyél. A stresszt nem tudatmódosítókkal kezelem, mivel számomra az a flow, ha a színpadon állhatok. A koncertre készülés pedig önmagában is öröm.
Hogyan tudsz kikapcsolódni?
Leginkább koncerteken (nevet). Legutóbb az Imagine Dragons-ön voltam, de nagyon szeretem a hazai könnyűzenét is, nagy kedvenceim Betonhofi, Dzsúdló, Krúbi, Sisi és Azahriah.
Nem sok zenész mondja el, hogy szívesen hallgat másokat…
Szerintem ők egyszerűen nem járnak Honeybeast-koncertekre (nevet), de ezzel semmi gond. Nekem egy jó koncert mindig ajándék. Számomra az hatalmas sikerélmény, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és hogy ilyen nagy, fantasztikus közönségünk van. Őket csak „Honeybeast-családnak” hívom.
Sokan követnek. Fontos, hogy milyen kommenteket kapsz?
Amikor vége a koncertnek, visszahúzódok a “csigaházamba”, közvetlenül a fellépés után semmit sem olvasok. Én úgy szeretek adni, ahogy nekem jó és a legjobban tudok adni. Vannak, akik rögtön beszélgetnek, posztolnak, nekem ez nem megy.
A színpadon tudod megmutatni magad?
Alapvetően zárkózott embernek tartom magam, aki kevés ingerrel is el van az életben. Podcasteket hallgatok, elmegyek a kutyámmal sétálni az erdőbe, gyakorlok, és ha időm engedi, festek, ilyen vagyok hétköznapokon. De, van az a Zsófi is, aki szereti az ingereket, és minél többet és többet és többet akar, ezért tökéletes számomra ez a hivatás, amit választottam.
NZSA