Jazzes formában szólalnak meg nagy klasszikusok augusztus 28-án este a Várkert Bazárban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Tálas Áron Trió előadásában. – Az élő zene varázsa megismételhetetlen, főleg egy ilyen izgalmas találkozáson – hangsúlyozta Dénes-Worowski Marcell karmester. Tálas Áron jazz-zongorista egyetértett ezzel és elárulta, hogy a műsorra kerülő művekből melyik a kedvence.
Hogyan született az együttműködés?
Dénes-Worowski Marcell (D-W.M.): Tóth László, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnöke vetette fel, hogy izgalmas lenne a trióval dolgoznunk. Sokféle fúziós koncerten voltam már karmester és nagybőgős is, de ehhez hasonló élményben nem volt még részem.
Tálas Áron (T.Á.): Idén harmadszor játszunk együtt, és mindig nagy öröm a közös munka, már a felkészülés is. Nagy megtiszteltetés klasszikus szimfonikus műveket előadni jazzesítve.
Hogyan készültök a Bazáros fellépésre?
T.Á. Először hallás után igyekszem egy vázlatot készíteni a darabokról zongorán, majd ebből kiindulva átdolgozom őket. A fő dallamokra építek, a fantáziám segítségével gondolom újra őket. Mindig rengeteg irányba el lehet indulni. Igyekszem megőrizni az alkotás eredeti üzenetét, miközben modern köntösbe bújtatom. Akkor érzem sikeresnek a munkát, ha a lényeg megmarad és közben a saját stílusom is felismerhető az átiratban.
D-W.M. A munkafolyamat több szakaszból áll számomra is: az „énidőből”, amikor a művekkel személyes kapcsolatot alakítok ki, aztán egy izgalmas műhelymunkából a zenekarral, ahol az egyéni elképzeléseket egyirányba hangoljuk. Most mindezt a trióval közös próbák gazdagítják majd, új nézőpontokat kapunk.
Miket játszotok majd?
D-W.M. A műsorhoz a darabokat együtt válogattuk, így mi is és a trió is megvalósíthatja saját alkotói szándékát. Én Berlioz: Római karnevál - nyitányát és Liszt Prométheusz szimfonikus költeményét várom a legjobban, ezek a darabok nagyon kedvesek számomra, de a zenélés pillanatában nincs különbség zenemű és zenemű között, olyankor mindig azt szeretem a legjobban, ami éppen szól. Csak így érdemes.
T.Á. Van személyes kedvencem, amit én ajánlottam, Borogyintól a Közép-Ázsia Sztyeppéin. Óvatosan dolgoztam vele, mert annyira szeretem, hogy nem akarom túlságosan átharmonizálni, inkább szűkebbre veszem a saját teremet.
A trió többi tagja csak a színpadon hallja majd az átiratokat?
T.Á. Muszáj próbálnunk, előtte mindkettőjüknek lekottázom a szólamukat, és jelzem azokat a részeket, ahol improvizálhatunk majd. Könnyebben átírhatók a jazz nyelvére azok a művek, amelyeknek a fő dallama nagyon konkrét, illetve olyan ritmust hordoz, melyet el tudok képzelni a könnyűzenében használt lüktetésekhez.
Milyen hangszerekkel érkezik a nagyzenekar?
D-W.M. Alapvetően a romantikus szimfonikus zenekari repertoárból válogattunk, így a zenekari felállást és a hangszerelést is a romantikára jellemző sokszínűség határozza meg.
A BFTZ nem először ad koncertet a Várkert Bazárban. Van előnye a szabadtérnek?
D-W.M. Egyrészt különleges az Öntőház udvar hangulata, másrészt a partitúra a polcon vagy a szimfonikus zenekar egyedül a próbateremben önmagában csak egy ígéret. Élménnyé, örömforrássá a közönség jelenlétével válik. Amikor megcsömörlünk az online világ magányától, újra rácsodálkozunk az élő zene erejére, mert egy koncert pillanatai megismételhetetlenek. Amikor a zenész a szemünk előtt belefúj egy fuvolába, meghúzza a cselló húrját, akkor egy pillanatig együtt élünk a hanggal.
Milyen érzés egy triónak ekkora zenekarral játszani?
T.Á. A legnagyobb élmény az az, hogy a színpadon hallgathatom a koncertet, mert egy szimfonikus zenekar hangzása önmagában varázslatos. Manapság állandóan rohanunk, lemondunk olyan élményekről, amelyekhez le kell lassulni. Az élő zenénél nincs jobb! Az se rossz, ha vasalás közben zenét hallgatunk, de biztos vagyok benne, hogy gazdagabb élmény vár ránk, ha élőben, a csillagos ég alatt élvezhetjük a koncertet.
Mi a legnehezebb a jazz és a klasszikus zene összehangolásában?
D-W.M. A markánsan különböző zenei gondolatok összeegyeztetésének sikere kizárólag a zenészek kreativitásán múlik. Ebben az esetben nincs kétségem afelől, hogy a legértékesebb gondolkodókat fogjuk a színpadon látni.
T.Á. Egyetértek Marcellel, a zenészeken múlik a siker.
Fiatal korotok ellenére meghatározó szereplői vagytok a hazai zenei szcénának. Mire vagytok büszkék?
T.Á. A csődközeli állapotokból mindig kihúzott a zene, és az alkotás vágya. A zeneszerzés, a zenélés egy útkeresés, izgalmas játék, amiből folyamatosan tanulok. Rengeteget köszönhetek a kollégáimnak, illetve a zongora- és a dob tanszéken oktató mestereimnek. Ma már magam is oktatok. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy írtam néhány olyan darabot, amikről évek múltán is azt gondolom, hogy jók. Öröm, hogy olyan tehetséges zenészekkel játszhatok mai napig, mint a trióm tagjai.
D-W.M. A karmesterség, a nagybőgőzés és a zenepedagógia valójában ugyanannak a küldetésnek három különböző oldala, mindegyikhez éreztem hívást. Igyekszem ezekkel az ambíciókkal felelősen bánni és megfelelő kritikával szemlélni a munkáimat. A legnagyobb hatással két világhírű orosz származású karmester volt rám, Semyon Bychkov és Mikhail Pletnev. És felejthetetlen élmény volt számomra, hogy a tavalyi évadban az Operában debütálhattam.
NZSA