Interjú Oberfrank Rékával, a Miracle című táncelőadás koreográfusával

A Miracle egy kortárs-táncprodukció, amelyben a testek és a kapcsolódások kerülnek fókuszba. Oberfrank Réka koreográfus szerint a csillagos ég alatt táncolni semmihez sem fogható élmény, nagy álma válik valóra azzal, hogy július 13-án a Várkert Bazár szabadtéri színpadán mutathatják be az előadást. A kortárstánc kialakulása a 20. század második felére tehető, előzménye a moderntánc volt, amely elszakadt a klasszikus balett kötöttségeitől és megdöntötte a függőleges testtartást. A kortárstáncot – amelyet mi is művelünk – már nem korlátozzák szigorú szabályok, fontos az önkifejezés és a zene megélése. A Miracle-ben mindezekre lehetőség nyílik.

Mi hívta életre az előadást?
A főiskolán volt egy szólóm, amelynek a mozgáskísérletei mélyen inspiráltak. Még a Covid előtt elkezdtük próbálni a Miracle-t, de a premier a lezárások miatt elmaradt. Egy apró panelben tengettem a napjaimat, ha kinyújtottam a két karom, beleütköztem valamibe. Alaposan megfigyeltem az apró mozgásokat és a tapasztalataimat beépítettem az előadásba. Négy éve mutattuk be, azóta eljutottunk vele Drezdába is. Egyébként minden koreográfiát magamon kísérletezek ki először, felveszem videóra, így vissza tudom nézni, hogyan hatnak a mozdulatok.

Hogyan válogattad össze a csapatot?
Tapasztalt, alkotótársként gondolkodó táncosokkal dolgozom. Fontosnak tartottam, hogy különböző képzési háttérrel rendelkező művészek táncoljanak együtt. Volt, aki külföldön tanult, más a Magyar Táncművészeti Egyetemről érkezett, vagy mint jómagam is, a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskolán végzett. A testalkatok változatossága is tudatos döntés eredménye: a nézők hét különböző karakterrel találkoznak a színpadon. Alkotóként azt is szeretném üzenni, hogy minden testben ott a szépség, alkattól függetlenül, és hogy a szigorú prekoncepciók teljesen feleslegesek. Az erő, az intelligencia, a test megmunkálása, a kifinomultság, a precizitás, az előadói készség, a befektetett munka és a figyelem az, ami igazán számít, nem a konfekcióméret. Azt akartam elérni, hogy a nézők úgy érezzék, ’akár én is lehetnék ott!’. Már elkezdtük a felújító próbákat, mindegyik előadásunk kicsit más, mindig új árnyalatokat kap.

Milyen mozgásokat álmodtál színpadra?
A Miracle nagyon fizikális előadás, minden elismerésem a táncosoké. Az elején egy különleges ’testmassza’ jelenik meg, az előadók egymásba olvadva mozognak, csak a testrészeik látszanak. Ez az állapot a születés előtti létet jelképezi. A testek később leválnak egymásról, saját individuumokká válnak, amivel együtt kialakulnak konfliktusok is. Harmónia és diszharmónia váltakozik ezután. A táncosok megjelenése naturális, az első perctől kezdve izzadnak, izmaikon látszik a küzdelem, mindez nem születne meg egy gyönyörű smink mögött.

Mi alapján választottál jelmezt?
Több ötlet is felmerült, de végül az vált be, ha a ruhák pasztellszínűek és fehérneműszerűek, mert az volt a cél, hogy jól látszódjanak az izmok, a mozdulatok. Minden más túl sokat takart volna.

Élőzene szól az előadás alatt. Mennyire kötött vagy improvizatív?
Bár van egy alapkoncepció, rögtönzések is vannak benne. Elektronikus alapú, de más hangszerek is megszólalnak. Porteleki Áron írta a zenét. Rettentő izgalmas világokat látott meg az előadásban. A nézők is intenzíven reagálnak – tovább gondolják, és gyakran kérdeznek, mesélnek a taps után. Mindig meglep az is, hogy a gyerekek abszolút értik a kortárstánc absztrakt gondolkodását.

Gyerekként is a tánc felé húzott a szíved?
Igen, már óvodásként a Nagykovácsi Isadora Tánc- és Majorette csoport tagja voltam. Sokáig nem mertem bevallani színművész szüleimnek, hogy mennyire fontos nekem a tánc. Ők a klasszikus művészetekre fogékonyabbak. A kortárstánc világa sokaknak kihívás, azért is, mivel nem lineáris a történetmesélés, a néző fantáziájára van bízva, hogyan értelmezi. Grecsó Zoltán táncművész, koreográfus szokta mondani, ahhoz kerülsz közelebb, amilyen lélektani állapotban vagy, mert a tánc mindig rólad szól. Négy éve a Willany Leó Improvizációs Táncszínház tagja vagyok, a társulat legutóbb a VárkertFeszten lépett fel, én pedig egy Deva-koncerten.

Szabadtéren játszottátok korábban a Miracle-t? 
Fesztiválokon igen. A nagyon finom részek néha elvesztek a külső zajban, de a csillagos ég alatt táncolni semmihez sem fogható élmény. Nagy álmom volt, hogy ez a darab a Várkert Bazárban is színpadra kerülhessen – hatalmas megtiszteltetés ilyen kultikus helyen játszani, ahol múlt és jelen találkozik.

NZSA