A magyar Queen-rajongók számára 2026 dupla jubileumot jelent: ekkor ünnepelhetik Freddie Mercury születésének 80. évfordulóját, valamint a legendás, 1986-os Népstadion-koncert 40. évfordulóját. Június 18-án a Várkert Bazárban a Queen Real Jazz est idézi meg a zenekar legnagyobb slágereit, big band hangszerelésben. A különleges produkcióról Kollmann Gáborral, a Budapest Jazz Orchestra művészeti vezetőjével és Király Viktor énekessel beszélgettünk.
A Queen zenéje önmagában is rendkívül sokszínű. Honnan jött az ötlet, hogy ezek a dalok jazz hangszerelésben szólaljanak meg?
KG: Az elsőre szokatlannak tűnő ötlet Madai Zsolt jazzdobos régóta dédelgetett álma volt. Körülbelül tíz évvel ezelőtt keresett meg azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvünk Queen-dalokból összeállítani egy műsort. Nagy Queen-rajongó, ahogy én is, és Hárs Viktor a zenekar egyik hangszerelője, zeneszerzője szintén. Hárman kezdtünk el gondolkodni azon, hogyan lehetne ezt a produkciót életre hívni, végül pedig belevágtunk.
Mit szeretsz a Queen zenéjében?
KG: Kamaszként sokkal jobban vonzottak a külföldi pop- és rockzenék, mint a hazai előadók. A Queen zenéjében rengeteg líra volt, de a jazzes és vokális elemek is nagyon közel álltak hozzám, ezért végtelenül vonzónak találtam. A szövegeket akkoriban még nem értettem tökéletesen, de zenével intenzíven foglalkozó fiatalként óriási hatással volt rám ez a világ, és ez a mai napig így van. A Queen Real Jazz számomra igazi örömprojekt.
Hogyan választottátok ki a közreműködő énekeseket?
KG: Freddie Mercury vokális teljesítménye egészen kivételes, olyan hangterjedelemmel és kifejezőerővel rendelkezett, amely sokszor a női énekhangok magasságát is megközelítette, ezért női énekest is bevontunk. Wolf Katihoz közel áll a jazz és a rock találkozása, így kézenfekvő volt a választás.
A férfi előadók esetében olyan énekeseket kerestünk, akik technikailag és előadói szempontból képesek megbirkózni ezekkel a dalokkal. Tibornak és Viktornak fantasztikus hangja van, hitelesen tudják megszólaltatni ezt a repertoárt.
Viktor, a pop és a soul világából érkeztél. Hogyan tudsz kapcsolódni a Queen és a jazz világához?
KV: Jó kérdés, mert bármennyire is szeretném azt gondolni magamról, hogy univerzális énekes vagyok, az egyes zenei műfajok között óriási különbségek vannak. A Queen repertoárja kifejezetten nehéz feladat: a finomabb, érzelmesebb R&B-énekléshez képest Freddie Mercury teátrális előadásmódja egészen más technikai felkészültséget igényel. Ugyanakkor mindig is szerettem új szerepekbe bújni, és kipróbálni magam olyan helyzetekben, amelyek kívül esnek a komfortzónámon. Bevallom, az első közös koncertünk előtt rettenetesen izgultam.
Van olyan szám, amit nehezebben adsz elő?
KV: Persze, akadt néhány küzdősebb dal. Freddie Mercury hangfekvése és hangterjedelme egészen különleges volt, sokszor jóval magasabban énekelt, mint ami nekem természetesen kényelmes. A Queen-dalok többségét jól ismerem, a kedvencem sokáig a Bohemian Rhapsody volt, de ha választanom kell, talán inkább a Who Wants to Live Forever-t mondanám.
KG: Nekem is az egyik kedvencem. Talán a Highlander miatt: a kardok, a mitikus történet, a középkori hangulat; ezek a dolgok sok fiút megfognak.
Minden Queen-szám jazzesíthető?
KG: Igazából a big band műfajából adódóan minden zeneművet át kell hangszerelni szaxofonokra, harsonákra és trombitákra, hogy a zene még gazdagabban, még nagyobb pompával szólalhasson meg. Nem tradicionális jazzt játszunk, a Queen-rajongók biztosan felismerik majd a kedvenceiket, hiszen a dalok többsége megőrizte az eredeti grúvját és lüktetését.
Csak menedzseled a produkciót, vagy szaxofonozol majd?
KG: A színpadon is ott leszek, és a zenélés mellett igyekszem összefogni a zenekar munkáját. Már régóta karmester nélkül dolgozunk, és a 28 év alatt azt tapasztaltuk, hogy így is gördülékenyen működik minden. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy mindenki pontosan ismerje a szerepét, figyeljen a többiek jelzéseire, és tartsa magát a kialakított rendhez. Sokszor én adok jeleket az énekeseknek, a zenekart pedig a dobos vezeti be az egyes részekbe.
Könnyen megszoktad a zenekarral a közös munkát?
KV: Mára teljesen kialakult köztünk az összhang, és büszkén mondhatom, hogy jól ismerem a zenekart, nagyon szeretek velük együtt dolgozni. Felszabadultan éneklek, ha mindenki jól érzi magát a színpadon. Gábor egyébként nagyon segítőkész, folyamatosan integet nekem, hogy mikor kell beszállnom és mikor kell lezárnom egy-egy részt. (nevet)
KG: Viccet félretéve, Viktor végig figyel ránk, nyitott füllel és nyitott szemmel dolgozik. Sok előadónak ez nem megy ilyen könnyen.
Milyen számokkal érkeztek?
KG: Mivel a közönség nagy része a Queen munkásságának későbbi korszakát ismeri, ezért néhány nagy slágerrel bővítjük a repertoárt, elhangzik például A Kind of Magic. A dalokat az énekeseinkkel közösen válogatjuk össze, fontos számunkra, hogy mindenki magáénak érezze, amit előad.
Ha Freddie Mercury itt lenne, mit szólna szerintetek a produkcióhoz?
KV: Szerintem nem tudna ellenállni a kísértésnek, hogy színpadra lépjen. Freddie imádta a váratlan találkozásokat, úgyhogy könnyen el tudom képzelni, hogy beállna közénk negyedik énekesnek.
KG: Azt hiszem, örülne, hogy a dalai ennyi év után is közönségkedvencek. A Queen zenéje kiállta az idő próbáját, Freddie Mercury pedig már nemcsak egy korszak ikonja, hanem a zenetörténet része. Ahogy a nagy klasszikus zeneszerzők művei, úgy ezek a dalok is újra értelmezhetők, talán ez a maradandó művészet egyik legfontosabb ismérve.
NZSA