Szebényi Dániel Artisjus- és Fongoram-díjas énekes, zeneszerző gyerekkora óta a zenélésben találja meg önmagát. Nemzetközi fesztiválokon és itthon is gyakran színpadra lép, zenéje a soul, a rock és a jazz határain egyensúlyoz, analóg melegség és modern lendület között. November 29-én a Várkert Bazárban tart lemezmegmutató koncertet. Megmutatja, milyen örömzenélni, jammelni, miközben szabadjára engedi legújabb dalait, amelyek nyers, személyes és őszinte vallomások az életéről.
Mi vezetett az újratervezésig?
Őszintén? Az élet. Az elmúlt években rengeteg minden lezárult körülöttem – zenekarok, barátságok, fejezetek –, és egyszer csak ott találtam magam egyedül, a zongora előtt. Azt éreztem, hogy újra kell építenem mindent. Ez a lemez arról szól, hogy mi történik, amikor elengeded a múltat, de nem keserűen, hanem szeretettel. Megpróbáltam újra megtalálni azt az érzést, amit gyerekkoromban éreztem, amikor csak a zongora és én voltunk, semmi más nem számított.
Hol tartasz most?
Sok-sok év zenekari lét után - a Kowalsky meg a Vega, godfater., Henrik Freischlader Band, Ocean Hills - most egy saját, talán szerzőinek mondható lemezt készítettem. Siker, ha jól érezhetem magam a zenélésben, ahogy gyerekkoromban éreztem: kikapcsolva és jelen.
Hogy indult a zenei pályád?
Kis túlzással előbb ismertem meg a hangokat, mint a betűket. Négyéves koromban már elkezdtem zongorán pötyögni, aztán hamar koncertezni is, előbb egyedül aztán zenekarokkal. Nekem a zene menekülés volt, megnyugtatott. Szerencsés vagyok, hogy rengeteg különböző muzsikussal összesodort már az élet, és kísérhetem őket, szerencsés vagyok, hogy zenét írhatok, énekelhetek. Én mindent a zenéért csinálok!
Mikor állt össze az a csapat, amelyikkel a Bazárban koncertezel?
Tavaly ősszel felhívott Kaktusz, fesztiválszervező barátom, hogy van egy Blues showcase fesztivál, és rám gondoltak. Igent mondtam, de azt sem tudtam, mire. A hidegzuhany akkor jött, amikor két nap múlva le kellett adni a jelentkezést, és abban a zenekari tagok pontos névsorát.
Végighívtad a barátaidat?
Hát, nem egészen, kitalált fantázianeveket írtam fel. Utóbb kiderült, nem eleget (nevet). Megjelentünk Splitben és az egyik zenekartagot nem akartak beengedni, mert eggyel többen voltunk, mint amennyi nevet leadtam. Végül döntősök lettünk, sok dicséretet bezsebeltünk. Összekovácsolt minket az is, amikor egymás kezét fogva vártuk az eredményhirdetést. Negyedik helyen végeztünk, de ahogy a többiek posztolták: szórakozásban győzelmet arattunk.
Változott a zenekar felállása azóta?
Folyamatosan bővültünk. Nem tehetek róla, ilyen vagyok, szeretem, ha sokan vagyunk egyszerre a színpadon. Mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, így könnyű az együttjáték. Usztics Pepe egy elképesztő vadállat gitáros és Usztics Dani egy igazi, vérbeli basszusgitáros. Testvérek, a köztük lévő erős kapocs csak erősíti a lelket ebben az egész együttállásban. Mellettük ott lesz a Bazár színpadán Szabolcsi Bence “Fészek”, akivel először tavaly muzsikáltam együtt. Ő gitárosként ott volt Presser koncertjén, aztán Azahriah gitárosaként szántotta fel a színpadot. Igazán megtisztelő, hogy 15 év után újra együtt zenélünk Baricz Gergővel. A hangja engem teljesen elvarázsol. Geröly Matyi, akivel még a konzis évek alatt sodort össze az élet, dobol. Őt egyébként generációnk egyik legnagyobb muzsikusának tartom, elképesztően játszik, öröm hallgatni. Puchner Benedek a társa az ütőhangszereken, ő és Cséri Alexandra énekesnő nemrég csatlakoztak. Persze berúgták az ajtót, ahogy azt kell.
Lemezmegmutatással is készülsz…
Nagyon remélem, hogy a koncerten már kézzel fogható formában is ott lesz a lemez. A dalok között van teljesen új, de megtalálhatóak olyan tételek is, amik a godfater. idején születtek. Szerettem volna, ha nem a fiókban várnák sorsukat. Nyers, személyes és őszinte dalok az életemről.
Hogy szoktál zenét szerezni?
Nem igazán van állandósult recept. Történeteket próbálok meg alkotni, jeleneteket, hangulatokat megfogni. Van, hogy egy szöveg indít el valamit, van, hogy a zene hoz elő pár mondatot. Meg olyan is van, hogy azt érzem, van valamim, de a végén nem lesz az egészből semmi. Egy fogócska, ahol megpróbálom elkapni a dallamokat, de van, hogy gyorsabbak, mint én. A lényeg, hogy mindig valós érzelmet keressek.
Mikor érzed, hogy egy dal jó?
Nem tudom feltétlenül eldönteni, ezért is fontos, hogy van egy alkotóközegünk. Egyre szigorúbb vagyok magammal is. Azt szeretem, ha egy dal az végtelenül őszinte, elkap egy pillanatnyi emóciót úgy, hogy utána azt újra meg újra át lehet érezni és adni.
Nem először lépsz fel a Bazárban.
A Random Trippel, és a godfater.-rel is jártam már nálatok korábban. A Várkert Bazárnak van valami varázsa – a tér, a fények, az akusztika. Most ez lesz az eddigi legszemélyesebb estém itt: egy korszak lezárása és egy új kezdet egyszerre.
NZSA