Minél fiatalabb valaki, annál természetesebb számára, hogy a mesterséges intelligenciával (MI) vitassa meg élete fontos kérdéseit – mondta el Vajda János ügyvéd, pszichológus, MI-rajongó. Hozzátette, sokan tekintenek az MI-ra nonstop elérhető érzelmi társként. Bár a könnyen elérhető „pót barátnak” rövid távon lehetnek előnyei, a kontroll nélküli használat elmélyítheti a lelki problémákat. A szakember kiemelte, az MI célja, hogy elégedettek legyünk, ezért mindig együtt bólogat velünk, emiatt is fontos a tudatos távolságtartás. Újraindul Lélekmetszet sorozatunk, amelynek vendégei február 2-án a Várkert Bazárban járják körül a mesterséges intelligencia előnyeit és veszélyeit
Nemrég láttam egy izgalmas előadást, egy végzős gimnazista osztályról szólt, amiben a kamaszok minden probléma esetén a mesterséges intelligenciát kérdezték. Túlzás ez, vagy már a valóság?
A darab létező és nagyon aktuális jelenséget boncolgat. Az MI-használat egy fordított piramis alakját mutatja: minél fiatalabb valaki, annál természetesebb számára a technológia és annál könnyebb az átjárhatóság is az MI személyes célú és professzionális használata között. Az idősebbek (boomerek, X generáció) számára csupán egy hatékonyabb Google, ami segít megírni egy hivatalos levelet vagy összesíteni az adatokat egy irodai prezentációhoz, de jellemzően kívül marad a személyes szférán.
A fiatalabbaknál (Z generáció, zilenniálok és Alpha generáció) viszont az MI szociális partnerré válik. A Z generáció és az utánuk következők 67%-a használja az MI-t szakmai és személyes célokra (ChatGPT, Gemini stb.), szemben az X generációval és a boomerekkel, akiknél ez az arány mindössze 10%.
Vagyis tízből hét fiatal számára az MI teljesen átjárható a munka és a magánélet között, olyan, mint egy svájci bicska. Reggel az iskolában egy dolgozathoz, este egy szakítós üzenet megírásához használják. Tőle várják a választ a boldogságukra: mert náluk az MI már nem a képernyőn kívül, hanem a belső döntési folyamataik közepén helyezkedik el. A színházi előadás gimnazistái tehát nem kockák, hanem a többség: ők már egy olyan világban élnek, ahol az algoritmus nem egy munkaeszköz, hanem egy életvezetési tanácsadó.
Mi az oka annak, hogy ilyen fontos szerepet kapott az életünkben?
A MI-nek több olyan tulajdonsága van, amely erős pszichológiai mágnesként vonzza a felhasználókat. Az egyik ilyen a folyamatos rendelkezésre állás, a non-stop jelenlét. A hús-vér kapcsolatainkban mindig vannak elérhetőségi korlátok: a barátunk alszik, a szülőnk dolgozik, a pszichológushoz pedig három hét múlva van időpont. Az MI ezzel szemben az azonnali kielégülés ígéretét kínálja.
Továbbá stigmatizációmentes: nem ítélkezik, nem unja meg a panaszkodást, és minden érzést megerősít. Képes a felhasználó nyelvi és érzelmi utánzására, tökéletes tükrözésére. Ha egy gimnazista szlengben ír, a gép szlengben válaszol. Ez a nyelvi kaméleoneffektus azt az érzést kelti, mintha egy lelki társat találtunk volna.
Összességében tehát az ok, amiért az MI-hez fordulunk nagyon emberi: miért küzdenénk egy nehéz emberi beszélgetéssel, ahol kritika is érhet minket és konfrontációra is sor kerülhet, ha a zsebünkben ott a 0-24-ben elérhető társ, aki a mi nyelvünkön bólogat együtt velünk. Az emberi kapcsolatoknak ugyanakkor nagyon fontos és szükséges része a súrlódás is. Egy barát olykor ellentmond, egy szülő kritikát fogalmaz meg, és ezek a konfliktusok kényszerítenek minket fejlődésre.
Az MI nem konfrontálódik: a célja az elégedettség fenntartása. Ha minden nehéz élethelyzetet egy velünk együtt bólogató algoritmussal beszélünk meg, könnyen elsorvadnak a szociális izmaink. Leszokunk arról, hogyan kell kezelni a kritikát, az érvelésről, és arról is, hogyan viseljük el a valódi egyeztetések feszültségét.
Mivel a gép folyamatosan minket tükröz, egy érzelmi visszhangkamrába kerülhetünk. Az állandó validálás nem feltétlenül segít túllépni a problémákon, inkább belebetonozhat a saját narratívánkba, ami gátolja az önreflexiót és a perspektívaváltást.
A modern technológia segíthet is vagy csak felerősíti a meglévő lelki problémákat?
A mesterséges intelligencia mentálhigiénés szerepe nem fekete-fehér. Egy olyan korszakban élünk, amikor a magány globális világjárvánnyá vált, miközben a mentálhigiénés ellátórendszerek képtelenek lépést tartani a növekvő igényekkel. Ebben a helyzetben az MI-nak vitathatatlan létjogosultsága van, hiszen egyfajta elsősegélyként szolgálhat ott, ahol egyébként ahol egyébként csak a teljes magára maradás lenne az alternatíva.
Legnagyobb előnye az akadálymentesség: a technológia képes áthidalni azt a szakadékot, amelyet a szakemberhiány, a magas terápiás költségek és a pszichológiai segítségkérést övező társadalmi megbélyegzés okoz. Enyhébb szorongásos tünetek vagy a kognitív viselkedésterápia (CBT) alapgyakorlatai esetén az MI hatékony eszköz lehet a gondolatnaplózásban, a negatív sémák felismerésében és a mindennapi megküzdés strukturálásában.
Ugyanakkor az árnyoldalakat sem szabad figyelmen kívül hagyni. A „Yes-man” effektus érzelmi buborékba zárhatja a felhasználót, megakadályozva a gyógyuláshoz szükséges szembesülést. Ahelyett, hogy kifelé, valódi közösségek felé terelne, visszazárhat a digitális visszhangkamrába, fokozva az elszigeteltséget és a társas szorongást.
A megoldás tehát nem az MI elutasítása, hanem a tudatos integrálása a humán terápiás munkába. Az MI kiváló asszisztens lehet: segítheti stabilizálni a pácienst, amíg eljut egy szakemberhez, és támogathatja a terápiás ülések közötti időszakot is. Viszont a gyógyulás motorja az a megélt sorsközösség, ami csak két ember között jöhet létre. A gép nem tapasztalja meg a fájdalmat, a veszteséget vagy a halandóságot, így a vigasza végső soron mindig súlytalan marad. Az MI tehát hasznos mankó lehet, de nem érdemes vele lecserélni az emberi útitársakat az önismeret útján.
Hogyan aknázhatom ki jól az MI nyújtotta lehetőségeket?
Az MI-t úgy tervezték meg, hogy függőséget alakítson ki és egy soha véget nem érő dopamin-hurokba zárja a felhasználót, ezért a jó használat kulcsa a tudatos távolságtartás. Úgy kell tekintenünk rá, mint egy végtelenül művelt, de lélek és saját tapasztalat nélküli vitapartnerre, nem pedig tévedhetetlen orákulumra. Miközben párbeszédet folytatunk a géppel, egy pillanatra se felejtsük el, hogy mi vagyunk a folyamat irányítói és a válasza csak egy statisztikai javaslat, nem pedig etikai parancs.
Az MI kiváló eszköz a gondolataink rendszerezésére, új nézőpontok felvillantására. Ilyenkor nem helyettesíti, hanem katalizálja a gondolkodásunkat. Fontos azonban, hogy ne a valódi emberi interakciók elkerülésére, hanem azokra való felkészülésre használjuk.
A felelős MI-használat alapja a kritikai szűrő állandó jelenléte. Ha az algoritmus túlságosan egyetért velünk, érdemes gyanakodni. A hibrid intelligencia lényege, hogy a gép elvégzi a kognitív „nehéz munkát”, míg az erkölcsi súlyt, a döntések felelősségét és az érzelmi mélységet szigorúan magunknál tartjuk.
Novák Zsófi Aliz