Vida Bernadett karmesterként százszázalékos teljesítményre törekszik, Oláh Dezső jazz-zongoraművész és zeneszerző pedig akár 40 kilométert is körbe-körbe jár a lakásban, amikor elkészül egy új szerzeménnyel. Két különleges alkotói habitus augusztus 30-án a Várkert Bazár színpadán, ahol Bartók zenéje a jazz szabadságával találkozik, több mint ötven zenész közreműködésével.
Hogyan született meg az augusztus 30-i koncert ötlete?
OD A fúziót egy „small talk” ihlette a Belvárosi Színházban, ahol zenei vezető vagyok. Az egyik zenészemmel beszélgettem arról, hogy a komolyzene nem is áll olyan távol a jazztől, és említettem neki, hogy szeretnék szimfonikus zenekarra darabot írni. Ezután bemutatott Tóth Lászlónak, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) vezetőjének. Izgalmas kihívás, először fogok játszani szimfonikus zenekarral.
Bernadett, játszottál már korábban a BFTZ-vel?
VB Most először, és én is nagyon várom. A XIV. Doráti Antal Nemzetközi Karmesterversenyen nyertem el a BFTZ különdíjat, a zenekar dirigálását. Örülök, hogy a Vibratone Quartet is közreműködik, hiszen nagyon közel áll hozzám a jazz. A Bartók Konzervatóriumban tanultam jazz-zongorázni, az improvizáció szabadsága nagyban meghatározza azt, aki ma vagyok.
A zenészek próbáit könnyebb elképzelni, de hogyan gyakorol egy karmester?
VB Bartók pontosan leírta, hogy mit szeretne hallani, az összes partitúra a rendelkezésemre áll, azokat tanulmányozom. Kíváncsisággal tölt el az is, hogy az improvizációs részek hol kapnak majd teret.
OD Az átjárhatóságot általában úgy teremtjük meg, hogy az eredeti mű elhangzása után indítja a jazz-zenekar a reflexiót, amely a fő témát, vagy a darab valamelyik jellegzetes momentumát olyan fénytörésbe helyezi, ami majd más aspektusból mutatja meg annak a szépségét.
A koncerten lesz egy ősbemutató is…
OD Pár nap, és elkészülök a Midnight Sketches című darabommal. Az éjféli gondolatok a jazz-zenészekről, és azokról a szülőkről és zenetanárokról mesél, akik a munkájuk miatt sokáig fennmaradnak. Későn érnek haza a koncertekről, zenét írnak, készülnek a következő napi teendőkre.
Zenészcsaládból érkeztél?
OD Édesapám Oláh Dezső, a 100 Tagú Cigányzenekar klarinétos szólistája. A zene mindig az életem része volt. A családom klasszikus zenésznek szánt, a jazznek nem örültek.
Gyerekként még szerettem volna klarinétozni, de azt mondták, előbb tanuljak meg zongorázni. Már zongoraversenyeket nyertem, amikor felmerült bennem, hogy hangszert válthatnék, viszont addigra már nagyon megszerettem a zongorát.
VB A klarinétozás, a zongora, és a jazz is közös pont az életünkben. (Nevet.) Annak idején klarinétozni tanultam először, viszont jobban vonzott a zongora világa.
Mikor dőlt el, hogy karmester leszel?
VB Nem egyetlen pillanat műve volt, hanem sok-sok zenei élmény vezetett el odáig, hogy felismerjem: az én utam a karmesteri pálya. A Zeneakadémián a zeneszerzés és a hangszerelés volt a kedvenc tárgyam, magával ragadott a hangszerek világa, így jutottam el a karmesterséghez.
A karmesteri pályát kevés nő választja hazánkban. Számodra jelentett nehézséget?
VB Azt gondolom, hogy nemtől függetlenül egy karmesternek százszázalékos teljesítményt kell nyújtania. Itthon azonban nem megszokott, hogy női kézben legyen a karmesterpálca, ezért előfordul, hogy meglepetést okozok. Külföldön szerencsére már sokkal kevésbé jellemzőek ezek a sztereotípiák.
OD Ha egy zenekar játszik, az mindig csapatmunka. A nőknek pedig sokszor nagyon erős az intuíciójuk, az érzékenységüknek köszönhetően képesek több nézőpontból látni a dolgokat, ami a férfiaknak ritkábban adatik meg. Külön előny, hogy Berni jazzt is tanult, minden adottsága megvan ahhoz, hogy biztos kézzel irányítsa a zenészeket.
Hol tartanak most a próbák?
OD Pár hét múlva kezdődnek a közösek, addig külön készülünk. Csiszolgatom még a darabom, de a héten már megkapják a kottát a zenészek. Ha megszáradt az utolsó pont is a partitúrán, akkor még járkálok körülbelül 40 kilométert a lakásban körbe-körbe, hogy megbizonyosodjam róla, valóban jó lesz így.
Meg szoktad mutatni valakinek?
OD Ha elkészültem, Bernivel „beszéljük át” a zongora mellett. A helyzet az, hogy bármennyire is jól kommunikálunk, igazán a hangszerek segítségével tudom megmutatni, mire gondoltam.
VB Az első próbák előtt ezért közös műhelymunka veszi kezdetét. Dezső megmutatja, mit akar hallani, szeretném, ha pontosan úgy szólalna meg, ahogy elképzelte.
Jártatok már a Várkert Bazárban?
VB Nézőként sok koncertélmény fűz ide, a szabadtéri színpad különösen hangulatos, háttérben a kivilágított Várral.
OD Léptem már fel itt és nagyon jó a hely kisugárzása. A szabadtéri koncert előnye, hogy az ember érzi a levegő rezgését maga körül. A nézők hangulata mindig oldott, egy folyamatosan változó térben felszabadító az atmoszféra.
NZSA