Pat Methenyvel játszott, több mint 130 albumon működött közre, és pályája elején napi öt-hat órát gyakorolt, hogy a legtöbbet hozza ki a tehetségéből. A Kossuth-díjas Balázs Elemér jazzdobos július 9-én a Várkert Bazár Öntőház udvarán lép fel a Balázs Elemér Grouppal. Ennek apropóján nemzetközi sikereiről, a jazz határtalanságáról, valamint a zenei nevelés fontosságáról beszélgettünk vele.
Gyakran emlegeted George Benson Breezin című lemezét, amit édesapádtól kaptál gyerekkorodban. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor először meghallgattad?
Azt éreztem, hogy ez valami egészen más, mint amit addig valaha hallottam! Sokkal izgalmasabb, ritmikusabb és összetettebb volt. Elkezdtem játszani, és tudtam, hogy ez lesz a hivatásom. Végigjártam azokat a létrákat, amiket kellett, először zeneiskola, aztán a zenei szakgimnázium, a konzi jött, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium jazz tanszakán diplomáztam. Ide kivételes tehetségként felvettek már 15 évesen.
Mit gondolsz, minek köszönheted a kivételes tehetséget?
A családomban rengeteg zenész van. Mindenféle stílust hallottam, a komolyzenétől kezdve a folkon át a szórakoztató zenéig, egyedül jazzt nem. (nevet) Én és az öcsém képviseljük a családban ezt a műfajt. Mivel vallásos vagyok, azt szoktam mondani, hogy a tehetség isteni adomány. De teher is: szorgalom, alázat nélkül semmit sem ér, elképesztően sok munkát kell mellé rakni. Soha nincs megállás! Igyekszem technikailag és mentálisan is folyamatosan fejleszteni magam. Sokáig napi 5-6 órát gyakoroltam, és közben koncerteztem, sorozatos ínhüvelygyulladás lett a vége. Ilyen sokat ma már csak a fellépéseimre készülök.
Azok közé a magyar muzsikusok közé tartozol, akik nagyon fiatalon már a legnagyobbakkal játszhattak. Visszanézve, ki volt az első olyan művész, akinek a meghívására azt mondtad: ezt el sem hiszem?
A magyar zenészek közül gyakorlatilag mindenkivel játszottam. (nevet) Nem is merek neveket sorolni, mert kihagyok valakit, kiemelném esetleg Szakcsi Lakatos Bélát, Babos Gyulát, Dés Lászlót, vagy Vukán Györgyöt. Felléptem rengeteg külföldi sztárral is. A legnagyobb élményem, és talán az egyik legismertebb név Pat Metheny amerikai gitáros volt. Nagyon jó barátságba kerültünk, megszerette a dobolásomat. Amikor dobost keresett a zenekarába, az én nevem is felmerült. Erről e-mailt írt, ami óriási megtiszteltetés volt. Végül egy amerikai dobost választottak, mert a turnék logisztikája ezt indokolta, de a mai napig büszke vagyok arra, hogy egyáltalán szóba kerültem. Egész kamaszkoromban őt hallgattam úton a konziba. Ha Magyarországon jár, mindig összejövünk egy közös jamre. De játszottam Joshua Redmannel, Lee Konitz-szal, Art Farmer-rel, John Patitucci-val és Joe Lovano-val is. Több mint 130 albumon működtem közre.
A Balázs Elemér Groupot 2000-ben alapítottad. Mi volt az az álom vagy elképzelés, amit akkor szerettél volna megvalósítani?
Az volt a célom, és végül sikerült is megvalósítanunk, hogy megmutassuk a világnak a jazz sokszínűségét. Már a 11. stúdióalbumnál tartunk, a legutolsó lemezünk a Flying in Music vinylen is megjelent. A zenekarunkra nagyon jellemző, hogy a jazzt tovább gazdagítjuk mindennel, amit mi zenei örökségként kaptunk, például a magyar népdalok dallamaival. Ez hazánk egyik legnagyobb kincse.
Volt is egy albumotok, ami a Magyar népdalok címet kapta…
Nagy sikert aratott, aranylemez lett, Szalóki Ági és Palya Bea voltak a vendégénekeseink. De ugyanígy a reneszánsz és a barokk zenét is integráltuk a jazzbe, és óriási sikert arattunk egy salzburgi fesztiválon. 26 év alatt számtalan nagy fesztiválon vettünk részt, tavaly például Londonban és Skopje-ban.
Budapest hol helyezkedik el ma a jazz világtérképén?
A magyar jazz egyre sikeresebb, de sokkal nagyobb nemzetközi figyelmet érdemelne. Szeretnék példát mutatni a többi zenekarnak, dolgozom rajta, hogy a menedzsment terén fejlődjünk. Azt gondolom, hogy fantasztikus magyar jazz zenészek vannak, akik öregbítik az ország hírnevét. A legnagyobb amerikai jazzklubokban játszottam, például New Yorkban a Blue Note-ban, és mindenütt odajöttek hozzám megkérdezni, honnan jövök. Elképesztően jó érzés volt elmondani, hogy Magyarországról és Budapestről. A jazz nemzetközi stílus, ha valaki jól csinálja, azonnal bekerül a vérkeringésbe.
Milyennek látod ma a magyar jazz utánpótlását?
Magas színvonalú itthon a jazzoktatás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén fantasztikus tanárok tanítanak, de a kisebb iskolákban is kiválóak a pedagógusok, és szerencsére tehetséges fiatal zenészekből sincs hiány. A jazz az egész világon rétegzene, de egyre nagyobb rajongótábora van. Már gyerekkorban fontos, hogy a fiatalok minőségi, igényes zenével találkozzanak, mert ez meghatározza a későbbi zenei ízlésüket is.
A fiad végül a klasszikus zene mellett döntött. Hogyan fogadtad ezt?
Őszintén örülök, hogy komolyzenét játszik, imádom azt is. A fiam tehetséges, hihetetlenül nyitott, egyéni hangvételű zongoraművész.
Várod már a Várkert Bazáros koncertet?
Ez egy „best of” koncert lesz! Mindegyik albumunkról válogatunk dalokat. Nemsokára kezdjük a próbákat, akkor véglegesítjük a dalok listáját. Meglepetésekben is gondolkozom. Annyit azért elárulok, hogy sokszor nyúlunk magyar slágerekhez is, a koncerten elhangzik majd egy-két népszerű szám. Felléptem már Szakcsi Lakatos Bélával is a Várkert Bazárban, de pár évvel ezelőtt itt tartottam a Celebration 20&10 albumunk bemutatóját. Itt, ebben a csodálatos környezetben csak valami elképesztően jó koncert jöhet létre!
NZSA