A Várkert Akusztik sorozat vendégei, Nóvé Soma és Ifj. Csoóri Sándor (Sündi) január 30-án a szívükhöz legközelebb álló népdalokkal érkeznek a Várkert Bazárba. Sündi az Ötödik Évszak társvezetője, táncszínházi előadások zeneszerzője, brácsaművész. Azt reméli, hogy a koncertről minden néző hazavisz majd magával egy népdalt.
Bár otthonosan mozogsz a könnyebb műfajokban is, a népzene főszerepet kapott az életedben. Mi ennek az oka?
Népzenésznek tartom magam, édesapám is az, nagymamám néprajzkutató, népdalénekes volt. Gyerekkorom óta sok népdal keresztül folyt rajtam, de vannak olyanok, amik megakadnak, és időről időre felbukkannak, és egészen sokáig kísérnek. Jó lenne, ha minél fiatalabban találkoznánk azzal az élménnyel, amit egy népdal adhat, mivel a gyökerekre az emlékezéshez is szükségünk van. A népzene közös kincs, kultúránk gyökere. És ha már egy sajtnak van kultúrája, érdemes azon elgondolkozni, hogy a lelkünknek is fontos, hogy legyen.
Milyen hangszereken játszotok a koncerten?
Tamburán és brácsán, Soma pedig ír buzukin és különféle hangolású gitárokon. A brácsa és a gitár szokatlan párosítás, izgalmas lesz a hangzásuk. Bár nem tartom magam énekesnek, a koncerten énekelni is fogok, olyan dallamokat, amelyekhez erősen kötődöm. Abban bízom, hogy mindenkire rátalál majd egy népdal, és azt hazaviszi magával.
Eredeti népdalokat adtok elő vagy átdolgozásokat?
Nehéz kérdés, hogy mi számít autentikusnak. A festészetben a teljes utánzás hamisítás, a zenében viszont egy tanulási folyamat. Ha nagyon megérint egy népdal, a saját képünkre formáljuk. De teljesen sosem írjuk át őket, figyelünk arra, hogy megmaradjon az a nemes egyszerűség, ami a lényegük. Úgy nyúlunk a népzenéhez, hogy az népzene maradjon, nem szedjük szét a harmóniákat. Sok közös dalunk van, megzenésített verset is előadunk és új számokat is hozunk. Lesznek nyitottan hagyott részek, hogy szabadon játszhassunk.
Csoóri Sándor költő unokája vagy. Megzenésítetted valamelyik költeményét?
Van egy kedvencem, ami sokszor visszatér az életembe, a Menekülés a magányból című vers, annak egy részletét biztosan eléneklem. „Szükségem van az ifjúságra, mint útlevélre az utazónak; szükségem van a kezetekre, hogy minden magányt leromboljak;” A konklúziója pedig az, hogy „El kell indulni minden útra, /az embert minden úton várják./ Nincs halálos érv a maradásra,/ csak a találkozásra s a kalandra. Radnóti Miklós versei is velünk lesznek, fontos mondatai vannak, amelyek útravalók lehetnek egész életünkben.
Mesélted, hogy megfordult már a fejedben, hogy pályát változtass. Miért éri meg mégis muzsikálni?
A zenéért zenélek. Azért szeretek muzsikálni, mert átkerülök egy olyan állapotba, amiben jó lenni. Feltétel nélküli állapot, nincsenek elvárások. A zene örömöt ad, ha muzsikálok hasznosnak érzem magam, ha baj van, a zenébe menekülhetek. Amikor zenélek, a lelkemet adom a közönségnek.
NZSA