Tavasszal két közönségkedvenc produkcióban is láthatóak majd a Firkin zenekar tagjai: március 23-án a Rumini Tükör-szigeten musicalben zenélnek, a hónap utolsó napján pedig az Ír kocsmamesék új epizódjában muzsikálnak és mesélnek a zenészek. Utóbbiban a sör és a whiskey történetéről is beszél majd Péter János, a Firkin zenekar frontembere, aki fuvolán kíséri a produkciókat.
Eredetileg klasszikus zenésznek készültem, három évtizede a kelta zene szerelmese vagyok. Egy véletlennek köszönhetem, hogy megismertem ezt a zenei műfajt. Egyszer egy kocsmába beszéltünk meg találkozót az ismerősökkel, ahol aztán szóba elegyedtünk egy társasággal. Kiderült, hogy ők a M.É.Z. együttes. A kelta, skót, ír népzenét annak idején a zenekar hozta be Magyarországra. Amikor megtudták, hogy fuvolázom, megkérdezték, hogy nem csatlakoznék e hozzájuk. Később megalapítottam a Firkin zenekart, ami a nevét egy óangol hordó űrmértékről kapta, ez 40 litert jelent, kilenc gallonnyi sört.
Mit tudsz a keltákról és az írekről?
Napokon át tudnék mesélni, de ami talán a legfontosabb, hogy a kelták életének fontos része volt a zene és a tánc. Utóbbit furulyán vagy fuvolán, dudán, hárfán és dobon kísérték. Mai napig tanulom a műfajt, magyarként nem is olyan egyszerű elsajátítani az ír és skót népzenét. Meglepő módon sok hasonlóság felfedezhető a magyarok és az írek között, a történelmünkben, a zenénkben, a gondolkodásunkban, de még a humorunkban is. Azt mondják, hogy a magyarok sírva vigadnak, az írek meg vigadva sírnak. Drámaiak a dalszövegeik, a hőseiket felkoncolják, a szerelmeseket megölik, mindeközben vérpezsdítő vidám zene szól.
Mi a legvonzóbb a kultúrájukban?
Azért is áll olyan közel hozzám, mert a családom életfilozófiája is hasonlít az írekéhez. Jöjjön bármi baj, pozitívan gondolkodunk. A felmenőim rengeteg szenvedésen mentek keresztül, de az életszeretetük át tudta segíteni őket minden nehézségen. Az ír nótákban letisztultan jelennek meg az üzenetek, akár csak a magyar népdalokban. A kocsmamesénkben többségében tradicionális dalok és instrumentális zenék hallhatók. De lesznek saját szerzeményeink is, a hangzásviláguk az eredeti dalokét idézi. Ezeket a próbateremben közösen írjuk. Ha valaki előrukkol egy izgalmas harmóniával, akkor a kiinduló koncepció is teljesen megváltozhat, és végül pont attól lesz jó a végeredmény.
Hogyan született meg az első kocsmamesék?
A járványidőszak alatt, fölhívott Horti Zoli, a mesélő - régről ismertük egymást -, hogy kéne valamit közösen csinálni, mert nincs munka. ’Mesélsz?’ – kérdeztem, mire visszakérdezett, hogy ’Mi mást?’. Rendben, akkor én fuvolázom, vágtam rá. Így indult a dolog, összeültünk Dunakeszin a magunk szórakoztatására. Aztán megkérdezte Lili, hogy nem hegedülhetne-e? Jelenleg négyen vagyunk a produkcióban. Egy fesztiválon léptünk fel először és olyan elképesztő, sodró lendületű dolog kerekedett belőle, hogy azóta is játsszuk, egy ’folytatásos regény’ lett belőle. A Várkert Bazárba az Ír Kocsmamesék 2.0 - Paddy Mahoney kalandjaival érkezünk március végén.
A műfaj a ti fejetekből pattant ki?
A mese eredetileg a felnőttek szórakozása volt. A világ minden kocsmájában – így Írországban is – vannak nagy mesemondók, a műfaj magát teremti, mi csak színpadra vittük. Ha valaki egy sörözőben arról mesél, hogy fogott egy halat, biztos lehetsz benne, hogy a történet végén már nagyobb lesz, mint egy ház. Benne van a kivagyiság, a vagánykodás, a hogyan jártam túl a hatalom eszén. Gyakran kerekednek ki olyan sztorik, amit már maga a mesélő sem hisz el, mégis gyönyörűek. A történetben mindig megjelennek a barátok, a szerelem és a pia. Bár Zoli mond eredeti népmesét is, többnyire a saját történeteit adja elő.
Hogy épül fel az előadás?
Az első félórás rész egy kis kultúrtörténeti beszélgetés az énekes és köztem. A korábbi epizódban az ír zene és a tánc történetét mutattuk be, a tavasziban az ír italokról esik szó. Ezután jön a lényeg, a mesék és az őket összekötő zene, utóbbiak között lesznek, amik a sörhöz és a whiskyhez kapcsolódnak. Az új est főszereplője Paddy, az örök ír, aki olyan, mint nálunk Móricka. Az amerikai ír emigráns sorsát rajzolja meg. A hazájában megront egy lányt, a családja ezért elüldözi. Látjuk, hogyan vergődik Amerikában egyik helyről a másikra, kiderül, milyen turpisságokat csinál. Egy kicsit minden előadásunk más, mert improvizálunk a meseszövegben és a zenében is.
Budapesten a Várkert Bazárban játsszátok először.
Várjuk nagyon a fellépést, a Várkert Bazárba mindig nagy örömmel érkezünk, annak idején itt vettük át a Fonogram-díjunkat is. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a Bazáros közönségtől. Emlékezetes pillanat volt, amikor egyszer megkérdeztük, ki ismeri az ír táncokat, az egyik néző pedig jelentkezett és azt mondta, hogy ő bizony be is mutatja. Nem volt beépített ember, hatalmasat táncolt, és óriási sikert aratott. Mindig izgalmas figyelni, hogy a közönség hogyan fogad egy- egy történetet, mókás amikor hirtelen leesik a tantusz és a nézők egyszerre kezdenek visítva nevetni.
A kocsmamesékre a felnőtteket, a Ruminire viszont a gyerekeket várjátok. Mi lesz a szerepetek az előadásban?
Először szerepel a zenekarunk színházi előadásban, élőzenével kísérjük a jeleneteket. Nagyon várjuk, megtiszteltetés a dunaújvárosi társulattal játszani. A feleségemmel és az unokahúgommal láttuk először színpadon a Ruminit, megfogott minket, már előadás közben szóltak a zenék a fejemben. Megkerestem utána Őze Áront, a színház igazgatóját, összekötött a szerzővel, Berg Judittal. Megegyeztünk, hogy egy jó kis családi musicalt fogunk írni a Firkin stílusában. Ha valaki kíváncsi a zenék hangulatára, nézze meg a kalózos ruminis klipünket!
Az előadásban a színészek énekelnek, Ákos, az énekesünk vokálozik, de ő lesz a karmesterünk is, jelzi, hogy mikor zenéljünk vagy produkáljunk különleges hangeffekteket. Izgalmas kaland lesz, gyertek!
NZSA