Egyedülálló zenei csemege várja azokat, akik a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) és a Sárközy Trió fellépését meghallgatják augusztus 31-én a Várkert Bazárban. A crossover, azaz a zenei műfajokat keresztező szuperkoncertről a BFTZ elnöke, Tóth László és Sárközy Lajos hegedűművész mesélt.
Minden nyáron nagy sikerrel léptek fel a Várkert Bazár színpadán. Ezúttal a Sárközy trióval adtok koncertet. Honnan jött a közös fellépés ötlete?
Tóth László (T. L.): Folyamatosan keressük az új utakat, a crossover megoldásokat. A Sárközy trió nagyon izgalmas színfoltja a magyar kultúrának, Sárközy Lajos pedig korunk Paganinije, mindent el tud játszani! A klasszikus dallamok és az improvizáció ötvözése hatalmas kaland lesz. Senki se lepődjön majd meg, hogyha egyszer csak egy barokk tétel kadenciájában hirtelen jazzes, vagy népzenei elemeket fog felfedezni, miközben az eredeti dallam is ott marad.
A zenekar tudja majd követni a gyors improvizációt?
T. L.: Szeretem a zenészeimet próbára tenni, izgalmas, amikor kikerülnek a komfortzónájukból. De mivel az Operaház zenekarának tagjaiból álló formáció vagyunk, jó „edzőtermünk” van. Az előadásokon nem csak egymásra kell figyeljenek a zenészeink, hanem arra is, ami a színpadon zajlik, követik a szólistát, a balettkart. Egy normál zenekar megtanul egy művet, majd a saját tempójában előadja. Mi megszoktuk a folyamatos koncentrációt, mert egy előadáson bármi megtörténhet.
Mit kell tudni a BFTZ múltjáról?
T. L.: Hazánk első szimfonikus zenekara, amelyet Erkel Ferenc alapított. A 171. évadunkat kezdjük el a nyár végi várkertes szuperkoncerttel, amely egyedülálló hazai produkció lesz! Nem először lépünk itt fel, nagyon szeretjük. Bár a klasszikus zenének nem mindig kedvez a szabadtér, a könnyedebb crossover produkciók számára tökéletes. Fantasztikus műsorral készülünk. Mintegy 300 évet ölelünk majd át, Bach és Haydn szerzeményeitől indulva a barokkon és a romantikán át egészen a 20. századi Bartók Béla és Weiner Leó művekig jutunk el és végig jelen lesz a szabad improvizáció, hála a Sárközy Triónak.
Többgenerációs zenész családból származol. Mikor dőlt el, hogy te is ezt a pályát választod?
Sárközy Lajos (S. L.): Szó szerint beleszülettem. Nálunk muzsikus cigányoknál van egy olyan szokás, hogy a nagyszülő visz az újszülötthöz egy vonót, és hogyha a gyermek ráfog a kápára, akkor zenész lesz. Hát ez velem is megtörtént, a nagypapám bejött a kórházba és egyből megfogtam a vonót, úgyhogy pólyásként eldőlt a sorsom. Később rengeteg játékot kaptam, de már kétévesen is apukám hegedűje érdekelt jobban, ötévesen már hegedültem. A zeneiskolai felvételin nagy meglepetést okoztam. Amikor megkérdezték mit játszanék, mondtam, hogy tudok valamit. Kiderült, hogy Mozart G-moll szimfóniájának egyik tétele az. Memorizáltam, amikor apukám otthon gyakorolta. Nem csak gyerekként, felnőttként is a hegedű a mindenem, minden percemet a zene tölti ki.
Mennyit gyakorolsz?
S. L.: Ez attól is függ, hogy milyen projektekre készülök, de azt vallom, hogy napi 3-4 óra kell ahhoz, hogy minden nap koncertképes legyek, és a kezem olyan kondícióban legyen, hogy bármikor ki tudjak állni bármilyen színpadra. Hétköznap, hétvége, 40 fok, mínusz 20 fok mindegy, minden nap gyakorlok.
Mit lehet tudni a hegedűdről?
S. L.: Nagyon híres hangszer, a magyar állam tulajdona, 1742-ben készült Giuseppe Guarneri del Gesù műhelyében. A mester Stradivari kortársa volt. Kevesen tudják, de a legdrágább hegedű, ami valaha elkelt aukción, az az ő kezei közül kerül ki. Annak idején a magyar állam Kovács Dénes professzornak vette, 35 évig az ő birtokában volt, aztán Kelemen Barnabás hegedült rajta 15 évig, és most én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezen a fantasztikus hangszeren játszhatok. Ez egy különösen védett kincs Magyarország számára, és nekem is a legféltettebb kincsem.
Szeptemberben a BFTZ vendége leszel. Gyakran játszol szimfonikus zenekarral?
S. L.: Az utóbbi években szinte mindegyik hazai zenekarral felléptem már, de külföldiekkel is rendszeresen játszom. Igazán különleges hallgatni és játszani is, ha egy klasszikus darabot nem kotta hűen adunk elő, mert ilyenkor beleviszünk valami olyan pluszt, amitől új színt kap, unikális lesz. Ezt nem csak a közönség szereti nagyon, a muzsikusok is élvezik és nagyobb kedvvel játszanak, más, mint a megszokott rutin. A koncert első percétől az utolsóig inspiráljuk egymást. Várom én is a Várkert Bazáros fellépésünket!
NZSA