A Dalköltők új előadókkal bővülve lépnek fel március 14-én a Várkert Bazárban. Mint arról korábban beszámoltunk, Kollár-Klemencz László kezdeményezésére Dalköltő képzés indult az ELTE-n. Balla Gergely, a Platon Karataev zenekar frontembere pedig tanárként és alkotóként is segíti a dalköltészet népszerűsítését. A két zenész lelkesen mesélt arról, hogyan tudják inspirálni a diákok alkotómunkáját és miként motiválják tanítványaik őket, de elárulták azt is, hogyan készülnek a tavaszi koncertre, ami egyfajta tábortűz-teszt lesz.
Mióta ismeritek egymást?
Kollár-Klemencz László (KKL) Hét évvel ezelőtt láttam először a Platon Karataev-et, és megdöbbentem, hogy mennyire jó világ ez. Szeretem az értékorientált, finoman hangolt dalaikat. Felléptünk együtt is, tavaly pedig tíz diákkal elindult a Dalköltő képzés.
Balla Gergely (BG): Közösen tartjuk a kreatív dalszövegírás gyakorlatot, a tanításban előrevisz Laci éleslátása, bölcsessége és a diákok is nagyon ösztönzőek. Próbálom belevinni a jó energiáimat a tanításba, szívesen adom át, amit tudok, ha ezt jól csatornázom, akkor remélem, hogy a befogadó félben katalizálni tudok folyamatokat. Eddig azt vettem észre, hogy amit adok, annak a többszörösét visszakapom.
Tavaly ilyenkor még a tervekről beszélgettünk. Hol tart most a képzés?
KKL: Az első akadályokon túl vagyunk, szeretném, ha a jövőben önálló szakká válna. Azokat várjuk, akik szeretnék a szöveget zenével együtt létrehozni. Olyan mestereket hívtam előadni, akik a művészeti ág rangját tovább tudják emelni, de be akartam vonzani a hazai zenei élet aktív résztvevőit is, egyértelmű volt, hogy felkérem Gergőt. Külsősként Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója és Végső Zoltán zeneszerző csatlakozott hozzánk.
Milyenek a diákok?
KKL: Lelkesek, jó velük együtt dolgozni. Sok irányból jönnek, a dalköltészet pedig sokféle zenei környezetből szárnyra kaphat: a népzenétől kezdve a klasszikus zenén keresztül a könnyűzenéig, vagy a balladákig. Van olyan hallgató, aki trubadúr jellegű dalköltészetet szeretne írni, más a jazztől indult.
Összegyúrható ez a sokféle világ?
KKL: Pont a sokszínűség miatt, nagyjából a 20 fő a határ, ennyi diákkal lehet személyre szólóan foglalkozni. Érzékenyen kell figyelnünk az irányaikra, változásaikra.
Ott vagytok, amikor egy diák elkezd dalt írni, vagy már a kész művet formáljátok tovább?
BG: Inkább az utóbbi, de már az elején adunk hozzá keretet. Az első szemeszterben a ballada volt ez a keret, egy családi történetet kellett dalba önteni. Miután meghozták a szöveget, a dallamot, onnantól a csoporttal közösen gondolkoztunk tovább. Kifejezetten jó, hogy ennyire eklektikus a merítés, mert így sok felől jönnek a visszajelzések. Változó, hogy tanárként mennyit teszünk hozzá, van, hogy a szövegeket akár kötőszavak szintjén is átnézzük, de olyan is, hogy szinte kész dalt kapunk, nincs értelme hozzányúlnunk. Szóval az alkotói folyamatok diverzívek, és ez a szerteágazás nagyon izgalmas, rá kell jönnünk, ki hol tart, merre tud továbbmenni.
Lesz olyan diák, aki fellép a Várkert Bazáros koncerten?
BG: A színpadra lépés fontos része a tanulási folyamatnak, éppen ezért óvatosan kezeljük. Nem akarunk olyan helyzetet, amiben a tanulók nem érzik magukat komfortosan.
KKL: Még csak most tapasztaljuk ki, hogy mibe lehet őket belevinni. Tervezzük, hogy megjelentetünk egy antológiát, amiben már a szövegük szerepelne. A vizsgaelőadás fontos esemény, nyitott fellépés. Decemberben minden diák előadta a dalát egy teremnyi hallgatóság előtt, többségüknek ez volt az első tapasztalat. Persze van, aki komoly előadóművészeti múlttal rendelkezik, de fontos figyelnünk az évfolyam egységére.
Jó úton halad a dalszerzés népszerűsítése?
KKL: Siker, hogy a képzésnek az egyik legelismertebb egyetem ad otthont, de a Várkert Bazáros koncert is segít abban, hogy a dalköltészet reflektorfénybe kerüljön. Szeretném elérni, hogy a dalköltészet elkülönüljön a többi zenei műfajtól és ne sorolják a szórakoztatóiparhoz. Ehhez kitartó munkára lesz szükség.
Hogyan készültök a koncertre?
KKL: Lesznek új előadók, a fiatalok közül Cseri Hanna és Hegedűs Józsi. Kuriózum egy ilyen est, mivel a fellépők mögött nincs nagyzenekar. Számomra a klasszikus dalköltő alapkép az, hogy egy ember kiáll a színpadra egy szál gitárral, vagy egy zongora mögé ül, és előadja magát a zenén és a saját szövegén keresztül. Amerikában többezer ember előtt énekelnek így a dalköltészeti fesztiválokon. Iszonyú nagy energiája van, a Várkert Bazárba is ezt az energiát hozzuk el. Arra kértem mindenkit, hogy önmagán legyen a hangsúly, ne a kíséreten.
BG: Számomra is különleges helyzet ez, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor játszottam szólóban. Az egyszálgitáros fellépést tábortűz-tesztnek is hívjuk. Van egy dal, van egy előadó és egy hangszer, nincs rengeteg rárakódott réteg - produceri munka, hangszerelés stb. - amikkel sok mindent el lehet takarni. Helyette van egyfajta csupaszság. Amikor színpadra lépsz, azonnal eldől, hogy a dal megáll-e magában, megtörténik-e anélkül, hogy bármi más megtámasztaná. Jómagam Platon Karataev-dalokkal és saját szerzeményekkel készülök. Lesznek olyanok is, amik még kiadatlanok.
Hol tartotok most dalszerzőként?
BG: Áprilisban jön ki a Napkötöző című nagylemezünk, ezzel párhuzamosan elkezdtünk a következő anyagon dolgozni. Dalról dalra, lemezről lemezre próbálok kiteljesedni alkotóként. A belső iránytűm segít, hogy mindig legyen egyfajta elmozdulás az előző szerzeményeimhez képest, hogy ne váljak önmagam epigonjává és tudjak fejlődni.
KKL: Már dolgozom az új lemezemen. Azt vettem észre, hogy sokkal nagyobb örömmel kezdek a dalszövegírásba, mint korábban, mert visszahat rám az irodalmi és az oktatói tevékenységem.
NZSA