Mi történik, ha a magyar népdalok találkoznak az elektronikus zenével? Дeva különleges zenei világában a múlt és a jelen természetes harmóniában fonódik össze. Az énekes-dalszerző mozgalmas évet tudhat maga mögött, és már javában dolgozik a következő albumán, amelynek egyik új dalát december 12-én, a Várkert Bazárban, az „Ünnep a Budavári Palotanegyedben” programsorozat keretében is bemutatja. Az évzáró koncert előtt inspirációról, alkotásról, a népzene időtlenségéről és a készülő zenei újdonságokról beszélgettünk vele.
A dalaid gyakran egészen különleges hangulatot teremtenek. Mennyire tudatosan alakítod ezt a világot, és mennyire hagyatkozol az ösztöneidre?
Olyan zenét csinálok, amit nekem is jólesik hallgatni. Persze előfordul, hogy az ezredik újrahallgatás után, a keverési folyamat közepén elveszik egy időre ez a jóleső érzés, de az más kérdés.
Sokszor az ösztöneim szólalnak meg először. A testemben érzem, ha valami nem illik oda, és ezek csak később alakulnak át gondolatokká.
Van, hogy a stúdiómban épp hallgatom a dalt, amin dolgozom, becsukom a szemem, hogy ne lássak semmit. Elkezd magával vinni, megmozgatni, megtáncoltatni, aztán egyszer csak kizökkenek, mert valami megzavar. Ilyenkor tudom, hogy javítani kell valamin. Lehet, hogy a harmóniákon vagy a basszus hangzásán kell változtatni, esetleg egyszerűen csak hamis az ének, amit felvettem.
Olyan is előfordult már, hogy egy gyönyörűnek hangzó harmóniamenetre építettem fel egy dalkezdeményt, majd napokkal később, amikor a dobok és az énekek is a helyükre kerültek, rájöttem, hogy éppen az eredeti harmóniamenet az, ami kikerget a világból. Ilyenkor nincs mit tenni, újra kell kezdeni az egészet.
A zenédben különleges módon találkozik a magyar népzene és az elektronikus hangzásvilág. Számodra mit jelent ez a kettősség? Inkább a gyökereidhez való visszatérésként vagy egy folyamatosan alakuló, új zenei világ megteremtéseként tekintesz rá?
Mindkettőként lehet értelmezni. A gyökerekhez való visszatérés a múlt felé mutat, míg egy újfajta zene megteremtése a jövőbe, de ez mindig is így volt.
A zenei világ folyamatosan alakul: a múlt eseményei hatással vannak a jelenre, a jelen történései pedig a jövőre. A saját részem én is hozzáteszem, mert szeretem ezt csinálni.
Korábban említetted, hogy szeretnél egy kicsit lelassítani és feltöltődni. Hogyan alakult végül ez az időszak?
Nem igazán sikerült a lelassulás. Nekem 2026 nyara volt az eddigi legintenzívebb időszakom a koncertek és előadások szempontjából. Érdekes módon azonban ez inspirált. Sok új embert ismertem meg, a régiekkel pedig még jobban összecsiszolódtunk. Ezek a tapasztalatok mind motivációt adtak a folytatáshoz.
Persze emellett megmaradt az énidőm is, amikor felfedezhetem az erdőt, megismerhetem az állatokat, és egyszerűen csak pihenhetek.
A 2025-ben megjelent Avar után már az új albumodon dolgozol. Mit árulhatsz el a készülő dalokról?
Még nem szeretnék róla túl sokat beszélni, mert éppen az albumírás közepén járok. Ilyenkor még sokfelé indulhatnak a kis gyökerek a magból, és egyelőre én sem tudom, milyen formája lesz a végén. Majd meglátjuk! (nevet)
A természet és a spiritualitás fontos szerepet játszik a zenédben. A mai, folyamatosan változó és felgyorsult világban hogyan tudod megőrizni azt a belső csendet, amelyből az alkotásaid táplálkoznak? Van olyan hely, szokás vagy pillanat, amelyhez újra és újra visszatérsz inspirációért?
Ez a belső csend most éppen nagyon mélyen bújik meg bennem. Lehet, hogy a Tűz Ló energiái is benne vannak a dologban, mostanában sok mindent fogok erre.
Rengeteg energia van bennem, ami folyamatosan pezseg, és nem az elcsendesedés irányába mutat. Jövök-megyek, tevékenykedem, és most ezekből a mindennapi élményekből táplálkoznak az alkotásaim.
Persze a gyökerekhez is újra és újra visszatérek. Régi dalokat hallgatok, amelyek megérintenek, és ezerrel pörgetem a Hungaricana oldalát, újabb népdalkincsek után kutatva.
Stúdiózás közben viszont a gyertya lángja vagy a füstölő füstje továbbra is ott van körülöttem. Ezek segítenek mélyre nyúlni azért a bizonyos belső csendért.
A zenéddel itthon és külföldön is sokakat megszólítottál. Hogyan változott az évek során a sikerhez és a megújuláshoz való viszonyod?
A sikert egyre inkább úgy látom, mint egy tényezőt, ami megkönnyíti az életet, nem pedig mint a boldogság egyik forrását.
A közönség elvárásaihoz való viszonyom hullámzó, a megújulás viszont most éppen könnyen megy. Mintha egyszerre nagyon sok minden változna az egész világban, és bennem is.
December 12-én a Várkert Bazárban adsz évzáró koncertet, ahol egy új dalodat is bemutatod. Mivel készülsz erre a különleges estére?
Számomra ezt a koncertet az teszi igazán különlegessé, hogy az előzenekar Peaq, azaz Pitlu Gergő lesz. Ő egyébként a hangmérnökünk, de emellett DJ-zik, producerként is dolgozik, és gyönyörűen zongorázik.
A következő dalom készítése közben, amelyhez most videoklip is készül, egy ponton elakadtam, ezért segítségül hívtam a produceri munkálatokhoz. Csodálatos zongora- és szintetizátortémákkal gazdagította az eredeti dalt, amelyet ezen az estén élőben is eljátszunk.
A zongora jelenlétével egy kicsit elegánsabb, nyugodtabb hangulatot kap majd a koncert.
Ha egyetlen gondolatot vagy érzést szeretnél átadni a közönségnek az évzáró koncerteden, mi lenne az?
Ha egyetlen gondolatot kellene átadnom, az az lenne, hogy kevés dolog marad velünk örökre. De hogy ez pontosan mit jelent, azt majd az Örökre című dal elmondja helyettem.
MV