Az előszilveszteri koncertet az idén jubiláló Random Trip kreatív zenészei varázsolják a Várkert Bazár színpadára december 30-án. A zenekar frontembere, Delov Jávor és az Ivan & the Parazol énekese, Vitáris Iván elárulta, mitől igazán ütősek a rögtönzésre épülő produkciók. Az interjúból kiderül, hogyan indult és hol ért össze a pályájuk, de az is, hogy milyen vágyaikat szeretnék jövőre valóra váltani.
Jávor gyerekkora óta dobol, Iván kórusban énekelt, 19 évesen alapította a zenekarát. Miért kezdtetek zenélni?
Jávor: Már óvodás koromban mindenféle eszközön doboltam. Szüleim unszolására kezdtem dobolni, szerettem is meg nem is, borzasztó volt az állandó hangos számolgatás a hangszer felett. Ezt nagyon untam. Addig nem is érdekelt komolyan, ameddig rá nem jöttem, hogy belőlem nem lesz énekes. A dobtanárom azt hitte, viccelek, amikor egyszer csak megkérdeztem, hogy használhatom-e a sarokban porosodó dobokat, ott kezdődött a dobszerkó iránti szerelmem.
Iván: Családi indíttatásom nem volt, mégis körbevett a muzsika, sokszor hallgattak zenét a szüleim. Az előadóművészet viszont kiskoromtól kezdve érdekel, sulis műsorokban főszerepeket kaptam, rádióműsort csináltam, írtam. A zene akkor jött az életembe, amikor volt egy Deep Purple-kattanásom, és amikor a mozik A nyughatatlant vetítették. Arra jutottunk a barátommal, hogy ha négy akkord kell, azt mi is meg tudjuk csinálni. A német testvériskolánk vendégeinek játszottunk először. Tetszett nekik. Eldőlt, hogy mi leszünk a gimiben a zenészek.
Tanultál hangszeren?
Iván: Nem, de basselnék nagyon szívesen. Kicsit örülök is, hogy nem kaptam komolyabb klasszikus zenei képzést. A kotta egy részét meg tudom fejteni, de a saját dalaimat nem tudnám lekottázni. Ha perfekt lennék összhangzattanban, a számaim egy részét valószínűleg le se merném írni. Ezzel a nagyok is így voltak. A Beatles-tagok tanultak ugyan zenét, de messze nem voltak Mozartok, a dalaikban mégis eszméletlen harmóniavezetések vannak.
Paul McCartney nyilatkozta a Yesterday-ről, hogy miután megírta, hetekig kérdezgette az ismerőseit, hogy hallották-e már.
Iván: Sokszor van ilyen érzés.
Jávor: De a fordítottja is előfordult velem. Úgy éreztem, életem remekművét írtam meg zongorán, aztán leültem ebédelni és a rádióból szinte ugyanaz szólalt meg. Hát akkor együk tovább a spenótot… (nevet)
Sokféleképp hallottam már a neveteket. Melyik volt a legviccesebb félremondás?
Iván: Vitorlás Imre és a pazarol.
Jávor: Hát a múltkori taxist nem lehet überelni, Delofirián Gábornak hívott.
Van kedvenc számod Ivánéktól?
Jávor: Több is, az egyik egy Illés-szám átdolgozása, az Add a kezed, de szeretem a Kérdőjelek és a válaszokat is.
Jó pár éve hagyománnyá vált, hogy az előszilveszteri bulit a Random Trip rendezi a Várkert Bazárban. Iván nem először lép fel veletek.
Jávor: Most mondanám, hogy azért, mert egy gimibe jártunk, de ezt mindig elfelejtem. Viszont – talán mondhatom – barátok vagyunk, nagyon hasonlóan gondolkozunk. Bármilyen rég találkoztunk, egy másodperc után fel tudjuk venni a beszélgetés fonalát. És van egy komoly, 15 éves zenés cimboraságunk, a kezdet kezdetén a Fáklya Klubban léptünk fel együtt.
Iván: Azóta sokféle formációban zenéltünk együtt. És Jávornál tanult a dobosunk.
Jávor: Büszkeség, hogy jó irányba terelhetsz olyasvalakit, akit a zenélés tényleg érdekel. Pár jó gondolatot megosztasz vele, és közel tud kerülni a vágyaihoz. Egy idő után megfordulhat, hogy ki kit inspirál. Nekem példaértékű, hogy Ivánék mindig egy irányba tudnak nézni. Azt gondolom, ezt nem lehet másképp csinálni, baromira kell hinni benne. Ha a bandatagok külön-külön hisznek benne, az nem fog működni, mindenkinek egy vezérelv mentén kell haladni.
A Random Trip stílusa mennyire áll közel Ivánhoz?
Iván: Korszakaik vannak. Volt egy nagyon komoly underground korszakuk, mondjuk 2009-től 2014-ig. Akkoriban csatlakoztam be. Rengeteg rajongót gyűjtöttek, 2017-ben jött ki az első lemezük. Bármilyen korszakukat élik, tudok kapcsolódni, fontosnak tartom, ami a színpadon történik náluk.
Jávor: Lélekemelő az improvizáció. Nincs olyan koncertünk, ahol ne rögtönöznénk. Mindig meg van a lehetősége annak, hogy ott helyben hozzunk létre valamit, azért megyünk oda. Ki kell lépni a komfortzónából, játékosan zenélünk, amihez kellenek a jó kapcsolódások, a jó rezgések.
Van olyan, hogy nem jön össze?
Jávor: Lehetnek olyan szituk, amikor zsákutcába kerülünk egy zenei játékban, de ezért kellenek a jó zenei partnerek, amilyen Iván is, akik ki tudnak belőle jönni. A Várkert Bazáros bulinál, azért gondoltam rá, mert szerettem volna a Wolf Katinak egy olyan párt, akitől tudom, hogy fog labdát kapni, zenei értelemben.
Iván: A koncerten alkotói hozzáállások találkoznak és a jó partnerek nem csinálnak ebből ego-kérdést. Kívülről egyébként a koncert nagyon olajozottnak tűnhet, közben másodpercről másodpercre olyan döntések születnek a színpadon, amiket a közönség észre sem vesz. Mi azonnal érezzük, hogy jó irányba indultunk-e vagy megyünk le. Ha utóbbi, akkor Jávor vált.
Ő a karmester?
Jávor: Általában igen.
Iván: Figyel arra is, hogy a stílusokban legyen váltás. Nehéz kérdés az is, hogy a közönség élvezze, vagy mi. Szerintem az a legfontosabb, hogy mi.
Jávor: Az az egy recept működik.
Iván: Ha mi élvezzük, akkor kifelé is el fog jutni az energia. Énekesként szeretek erősen beleállni, énekelhető témákat hozni, hogy egymásra tudjunk szállni, mert lehetetlen felfogni egy hirtelen kiimprovizált bonyolult dallamvezetést. Nincs idő polírozni a témát, az egyszerű vonalvezetés működik.
Jávor: El kell tudni fogadni azt is, hogy egy számba nem fér bele az összes ötleted, még akkor sem, ha a technikai skilled megengedné. Voltak, akik megsértődtek, hogy nem invitáltuk őket vissza, pedig elképesztő színes technikai eszköztárral rendelkeztek, de a koncertjeinket pont nem erre hegyeznénk ki, nem kell egy dalon belül egy hétszázadik nyulat előrántani a kalapból.
Iván: Mindannyian imádtuk azt a televíziós improműsort, ahol neves színészek rögtönöztek. Nem feltétlenül a legnagyobb legendák fürödtek benne a legjobban. Engem gyerekkorom óta jellemez a rögtönzés, otthonosan mozgok benne.
Jávor: Ha kiöntenek egy vödör legót eléd, abból bármit összerakhatsz. Ez a lényege.
2025-ben milyen vágyakat akartok valóra váltani?
Iván: 15 éves lesz a zenekarunk. Eddig nem ünnepeltünk jubileumot, de most szeretnék. Nemsokára bemutatjuk az új lemezünket, a Belle Époque-ot, amiről már titkosan azért játszottunk egy-két számot. Idén Angliában és Hollandiában léptünk fel klubokban, jövőre is folytatódik a turnénk. Komoly év lesz a '25-ös.
Jávor: Szeretnék megújulni és önmagamhoz is közelebb kerülni jövőre. Az alkotáson, a stúdiózáson és a hangfelvételen lesz a fókusz. A Random Tripnek az idei volt a 15. év, ami egészen elképesztő, olyan mintha tegnap kezdtük volna. Nekünk a december 30-i Várkert Bazáros koncert teszi fel az ünnepi pontot az i-re!
NZSA