Legyezős tánccal és afrikai dobokkal fűszerezett produkcióval érkezik Дeva (Takács Dorina) a Várkert Bazárba október 4-én. Elektronikus zenével kevert népdalai misztikus világba repítik a zene szerelmeseit. A fiatal énekesnőt olyan témák ihletik dalszerzésre, mint a haláltól való félelem, vagy a természettől való elidegenedés.
Milyen koncertet vizionálsz a Várkert Bazár szabadtéri színpadára?
Lassú felvezetéssel indítom el a koncertet, belemélyülünk a hangokba. Előadóként és nézőként is szeretem, ha meg tudok érkezni. Aztán jöhetnek a gyorsabb, közönségkedvenc táncolós számok. Már dolgozom az új albumon, ami jövő év elején jön ki, erről is hozok dalt. Különleges lesz a bongó, a derbuka, az egyiptomi nádból készült fúvós hangszer, a ney hangzása is, amit Gozlán Fatima szólaltat meg, Zahár Fanni pedig Kárpát-medencei furulyákkal és szaxofonnal is készül. Nálam lesz az elektronika, a looper /szerk. digitális felvevő/ és a szintetizátor. Meglepetéssel is készülök, jön velem egy különleges produkció. Óriás pávatollas legyezőkkel táncol majd két művész a koncert egy-egy fontos pontján.
Mikor vagy elégedett a fellépéseddel?
Minden koncert nagy energiaadás egyrészről, de közben fel is töltődöm, amikor látom az emberek arcán a mosolyt, azt, ahogy elengedik és átadják magukat a zenének. Ez önmagában siker. Azt vettem észre, hogy eléggé maximalista vagyok, el tud szomorítani az is, ha becsúszik egy hamis hang. Emiatt sikernek élem meg, ha ezt el tudom engedni. Akkor jó a koncert, amikor nem a fejemben kattogok, hanem lekerülök a szívembe.
Honnan jött az ötlet, hogy a népdalokat elektronikus settekkel egyesítsd?
Észrevettem, hogy ha jól ötvözik őket, erősítik egymást. Furcsa példa jutott eszembe, de számomra a kávé sima tejjel átlagos, kókusztejjel furcsa, zabtejjel pedig izgalmas. A dalaim is extra ízvilágúak és így a korosztályomhoz is eljutnak, akik nem nyitottak arra, hogy a cappellában énekeljenek nekik több órán keresztül, de elektronikus köntösben megérzik a népdalok mélységét és befogadják a bennük rejlő értékeket. A szerzeményeimben az elektronikus vonal a hangsúlyosabb. Olykor egy népdalt teljes egészében beemelek, máskor átírom, és jobban hozzásimítom ahhoz a világhoz, amit szeretek. A hungaricana.hu oldalon kutatok fel kevésbé ismert énekeket, amiket még gramofonnal vették fel a 20. közepén.
Hogyan szeretted meg a népdalokat?
Már háromévesen elvittek az falusi művelődési házba, ahol Mariska néni tanította nekünk a népdalokat. Anyukám ágáról a dédszüleim földművelő parasztok voltak, sokat énekeltek. A papám a kedvenc népdalát még a kórházi ágyán is elénekelte. Aztán kamaszkoromban jött az életembe az elektronikus zene, amikor elkezdtem bulizni. Mindig az undergroundabb vonal érdekelt, nem a rádiós slágerek.
Mikor dőlt el, hogy énekes leszel?
Olyan, mintha egész életemben erre készültem volna. Zenei általános iskolába jártam, zongorázni tanultam, kórusban énekeltem, középsuliban a barátaimmal zenekarunk volt. Egy véletlennek köszönhető, hogy egyszer csak elindult a pályám. Nem vettek fel az egyetemre, ezért elkezdtem egy képzést, ekkoriban keresett meg Henri Gonzo azzal, hogy felléphetnék a Fran Palermo előtt. Az egyik közösségi oldalon megosztott éneklős videóm tetszett meg neki. Akkor sokan megismertek és folyamatosan jöttek utána a koncertfelkérések.
Felléptél már Henrivel?
Még nem, de nagyon jó lenne! Évek óta tervezem, hogy megkeresem.
Olyan énekesnek lenni, mint amilyennek anno elképzelted?
Nehezebb. Az alkotáshoz folyton termékenynek kell lenni, de ez lehetetlen. A természetben is egyszer beköszön a tél. A koncertek mindig jönnek, ami öröm, a folyamatos alkotás szintén az, mégis meg kell állni néha. Ma már nagyon tudatos vagyok ezen a téren és beiktatok az életembe pihenő időszakokat, így tudok egyensúlyban maradni. Azokból a napokból merítek erőt, amikor nincs semmi betervezve és bármit csinálhatok, sétálok, kertészkedek, takarítok, de ha ahhoz van kedvem, akkor festek egész nap.
Mi ihlet dalszerzésre?
A szomorúbb témák indítanak el bennem olyasvalamit, amiből később dal születik. A haláltól való félelem, a természettől való elidegenedés, a szorongásaink. Vannak dalok, amikhez később már nem is tudok kapcsolódni, mégis megy tovább a maga útján, és elér olyanokhoz, akiknek itt és most, pont arra van szükségük. Sok őszinte és kedves visszajelzést kapok a rajongóimtól, ezek elképesztően motiválnak és meg is nyugtatnak.
NZSA