Skip to main content

A Várkert Bazárban ünnepli 40. születésnapját a Makám - Interjú Krulik Zoltánnal

Negyvenedik születésnapját ünnepli a Várkert Bazárban a Makám szeptember 5-én. Krulik Zoltán, a zenekar alapítója elmondta, mi minden ihleti a világzenét játszó formáció dalait, mesélt a Makám instrumentális és vokális korszakáról. Elárulta azt is, hogy a Bazárban felcsendülő dalokat több mint húsz lemezről válogatta össze énekesei segítségével.

 

Óriási öröm, hogy méltó helyen ünnepelhetjük a kerek évfordulót! A Várkert Bazárnak van egy sajátos atmoszférája, ami mai napig megfog, boldogság, hogy ez a lenyűgöző hely a kultúráé. A korábban itt működő Budai Ifjúsági Park ifjúságom fontos helyszíne volt, itt hallottam először a Kexet és a Kolinda együttest, de ’84-ben még a Makám elődje is fellépett az Ifiparkban.

Hogyan indult útjára 1984-ben a zenekar?
15 éven át hangszeres zenét játszottunk, ez volt az instrumentális korszakunk. Az évek alatt sokféle jelzőt kaptunk. Leginkább világzenének nevezik, amit művelünk és ez találó meghatározás. Annyit tennék hozzá, hogy folklorikus alapokkal. A népzenét mindenki az anyatejjel kapja, ahogy a nyelvét. Számomra is az az origo. Évekig tanultam szitározni, beleástam magam a Ravi Shankar féle észak-indiai klasszikus zenébe, ez a tudás a szerzeményeimet is gazdagította.

Mikor bővültetek énekesekkel?
1999-ben felkértek, hogy írjak dalokat Lovász Irénnek. Vele és Bognár Szilviával indult a vokális korszakunk -, később Herczku Ági, Palya Bea és Szalóki Ági is énekelt velünk. A koncerten vendégként Irén, Szilvia, Ági és Korzenszky Klára is fellép. Mostani formációnk állandó énekesei, Magyar Bori és Bede Sári. A felsorolt énekesek mindegyike nagyon karakteres, jellegzetes hangú előadó.

Hogyan születnek a Makám dalai?
Olykor költők versei ihletnek meg, de többnyire magam írom a szöveget, illetve népdalokat dolgozok át. Általában ébredés után jön az ihlet, de sok minden motivál a dalszerzésre. Egy alkalommal például a Margitsziget csalogatta elő a dalt. A Sportuszodába tartottam, amikor a hídról lenéztem a Dunára, és elindult bennem a „Holló-fekete álom, / Fújtat, szuszog a vasló./ Éjjel kereke sincsen, / Csillog, arany a patkó.” Aztán amikor hazaértem a balkáni ritmika és a dallam is hozzájött. Általában zongorán vagy gitáron komponálok.

Rengeteg szám születhetett 40 év alatt. Mi alapján válogatsz a koncertre?
Bizony, 25 lemezünk jelent meg, ezekről válogattam. A gyűjtésemet finomították az énekesek, így alakult ki a műsor. Mindenki a szívéhez legközelebb álló dalokat választotta. És már próbáljuk őket. Fejben visszapörgettem az éveket, de konkrét moderátori forgatókönyvet nem írok, mert szeretném, ha az adott pillanatban újra születő emlékek szólalnának majd meg. A fináléban összesen tizenketten leszünk a színpadon, nagy bulit rendezünk, mindenkit szeretettel várunk!

NZSA