A felújítás során kellemesen modern hatásúvá varázsolt Öntőház udvarról ma már nem gondolnánk, hogy az évszázadok alatt olykor igen elhanyagolt állapotok uralkodtak.
Az udvar a középkorban kapta a nevét, amikor még ágyúgolyókat öntöttek itt. Azóta használták már raktárként, zöldségeskertként, felvonulási területként, sőt a két világháború között – bármilyen hihetetlen – de teniszpályaként is. 1945 után egészen a terület 2014-es megújulásáig – a Budapesti Történeti Múzeum kőraktáraként működött.
Az udvar érdekessége az a török korban ásott kút, amelyben az ásás során nem találtak vizet, így az ott élő emberek szemétlerakónak kezdték el használni. Ez pedig a régészek számára kincses bányának bizonyult, hiszen számtalan évszázadokkal ezelőtt kidobott tárgyat tudtak a felszínre hozni.
A várat a Dunával összekötő fal a kortinafal, melynek mentén két lépcső húzódik. Sokan tévesen úgy tudják, hogy a kívülről látható lépcsősor az úgynevezett Vízhordó lépcső. Ám a valódi az itt található átjárón áthaladva látható, alagútszerűen felfelé és lefelé haladva. A vízhordó lépcsőnek igen egyszerű gyakorlati szerepe volt: az esetleges ostromok során egy védett útvonalat biztosított a vár lakói számára, hogy lejussanak a Duna-partra friss ivóvízért.
Végezetül, mielőtt kipihenné a séta fáradalmait az itt elhelyezett dizájnos ülőalkalmatosságok egyikén, utolsó állomásként sétáljunk át a már előbb említett Ybl átjárón a lépcsők alatt.